A gyermekcsempészet és a gyermekekkel való kereskedelem alapját sokak szerint az 1978-ban bevezetett „egykeelv" teremti meg Kínában. Ennek értelmében a városban élő házaspárok csak egyetlen gyermeket vállalhatnak, vidéken viszont, ha az első gyermek leány, az anyák egy második gyermeket is szülhetnek. A családtervezés szabályozása mellett az örökbefogadást lazán kezelő, gyakorlatilag nem létező törvények szintén elősegítik a gyermekkereskedelmet. Dacára a kemény, nemegyszer halálos ítéleteknek, a gyermekek adásvétele mára virágzó földalatti üzletté nőtte ki magát.
Országszerte gyermekek tízezreit rabolják el, egyes adatok szerint az eltűnt gyermekek száma eléri a 30-60 ezret is évente. Többségüknek teljesen nyoma vész. Az elrabolt kicsiket gyakran embertelen körülmények között, dobozokba, nejlonzacskóba préselve szállítják árvaházba, ahol örökbefogadó szülőknek adják el őket. Jól szervezett nemzetközi bűnszervezetek és helyi bandák vesznek részt mind a Kínán belüli, mind az ország határain kívüli „értékesítésben", melynek során sok gyermek nyugati országokba - Nagy-Britanniába, Amerikába, illetve Kanadába - kerül.
A gyermekek árát nemük szerint határozzák meg. Egy lány csecsemőért 30-50 ezer jüant (kb. 1-2 millió forintot) kérnek az örökbefogadó szülőktől. Mivel Kínában a fiúgyermek tradicionálisan értékesebb, egy fiú újszülött 70-80 ezer jüant (kb. 2,5-3 millió forintot) ér.
2012. 07. 13. (XVI/28)
