Az iszlamisták és a kormánycsapatok közötti állandósult összecsapások az egész nyugat-afrikai térség biztonságát fenyegetik. Az Ecowas (Nyugat-Afrikai Államok Gazdasági Közössége) vezetője, Abdel Fatau Musah szerint a Mali északi részén folyó mészárlás, valamint a nemzeti örökségnek számító műemlékek barbár pusztítása azonnali beavatkozást igényel.
Maliban hónapok óta folynak az elkeseredett harcok a kormányerők, a tuareg szeparatisták (MNLA) és az iszlám szélsőségesek között. Márciusban a hadsereg puccsal kikényszerítette Amadou Toumani Touré korábbi elnök lemondását (Tuareg álom vagy saría? Hetek, 2012. április 13.). A hatalmat ekkor Dioncounda Traoré átmeneti kormánya vette át. A kaotikus állapotokat kihasználva a tuareg hadsereg szövetségre lépett a helyi iszlamistákkal, az al-Kaidához közel álló Anszar Dínével, és több jelentős várost elfoglaltak az ország északi részén, majd hosszabb egyeztetéseket követően Gao városában megalapították az önálló, saríára, azaz iszlám törvénykezésre épülő államot, Azawad Iszlám Köztársaság néven. Helyi tudósítók folyamatos lövöldözésekről, zavargásokról számolnak be Gao és Timbuktu környékén. Észak-Maliból azóta több mint 300 ezren menekültek el.
A zavaros politikai helyzet és az erőszak növekedése miatt a szakértők attól tartanak, ha a káosz eluralkodik, Mali lehet a „következő Szomália”.
Az északi Gao város lakossága gyakorlatilag börtönben él. Az iszlamisták körbeaknázták a várost, hogy így tartsák távol az időközben terhessé vált szövetséges tuareg hadsereg tagjait. „A helyi rádión keresztül figyelmeztették a lakosságot, hogy ne járkáljanak a főutak környékén – nyilatkozta az MNLA szóvivője, hozzátéve: az emberek nagy része állattartással keresi a kenyerét, s így nem tudnak eljutni a földekre, az állatokhoz.”
Eközben az Unicef, az ENSZ gyermekvédő szervezete aggodalmát fejezte ki az északi területeken élő gyermekek sorsa miatt. Az eddigi jelentések szerint ugyanis 175, tizennyolc év alatti fiút soroztak be katonának, legkevesebb 8 lányt megerőszakoltak, többen pedig meghaltak vagy súlyosan megsebesültek az aknáktól.
A bamakói átmeneti kormányt egyre több kritika éri amiatt, hogy már március óta nem sikerült helyreállítania a civil irányítást az országban. A puccs óta gyakoriak a kormányellenes tüntetések, az északi területek lakossága segítséget és fegyvert szeretne kapni az iszlamista megszállás ellen folytatott küzdelemhez.
Traoré elnök távolléte nagyban hozzájárul a politikai vákuum kialakulásához az egyébként is a gazdasági összeomlás szélén álló országban, amely időközben több százmillió dollárnyi kétoldalú segélytől esett el. (Az elnöki palotába fiatalok törtek be májusban, és kövekkel megsebesítették az elnököt, aki ezt követően Párizsba távozott gyógykezelésre, ahol jelenleg is tartózkodik.) A Világbank felfüggesztette egymilliárd dollár értékű segélycsomagját, a Millenium Challenge Corporation (amerikai segélyszervezet) pedig felmondta szerződését az országgal, miközben a turizmus gyakorlatilag nullára csökkent, és a magánbefektetők is folyamatosan hagyják el az országot.