A hetvenfős közösség létrehozója ismert vallási vezető volt már a hetvenes években is: előbb Rosztov, Szentpétervár, Kazany mullahja, majd Baskíria helyettes főmuftija volt. A kilencvenes években „Ruszullá", azaz „Allah követévé" nyilvánította magát, és egyik követőjének városszéli telkére illegálisan felépíttette mecsetjét, ahová aztán az egész általa létrehozott közösség beköltözött.
A szekta tagjai között húsz gyerek is van, akik közül a legfiatalabb másfél éves. Többen közülük még sohasem láttak napfényt. A gyerekeket a hatóságok kórházi megfigyelésre elszállították. A kórházban tartózkodó szektatagok elutasítanak mindenféle gyógyszert, és csak azzal hajlandók táplálkozni, amit rokonaik visznek be nekik.
A közösség tagjai Tatársztán hivatalos muzulmán vallását nem fogadják el, állításuk szerint ők „Allah népe", míg a többi tatár muszlim a „sátán népe". Az épületen történt rajtaütés során a hatóságok egy több mint ezer példányos arab és tatár nyelvű könyvtárat is lefoglaltak azzal a gyanúval, hogy szélsőséges irodalmat tartalmaz.