Tracey Lee-Ann Foley, a komoly, szőkített hajú, ötvenes családanya és férje, a mosolygós Donald Howard Heathfield – akinek érdekesen vágott szemeit avatatlan szemlélő éppúgy tulajdoníthatja a családfába keveredett mexikói, mint tatár felmenőknek – egy szép napon leültetik idősebb fiukat, és elmondják neki, hogy ők bizony már sok éve kettős életet élnek. Az egyszerű amerikai polgár álarca mögött mindenre elszánt orosz ügynök rejtőzik: a két szülő folyamatosan továbbítja a nagy testvérnek a munkahelyükön és ismerősi köreikben kiszivárgott fontos információkat. Személyi okmányaik is hamisak, mivel valódi nevük Jelena Vavilova és Andrej Bezrukov. A szülők azt is közlik megrendült fiukkal, hogy neki is hasonló jövőt szántak: miután befejezi tanulmányait a George Washington Egyetemen, Oroszországban egy speciális képzés várja, amelyen mindent megtanulhat, amit egy Amerikában tevékenykedő spionnak tudnia kell. A magas, szőke, húszéves Tim – akinek sorsa éppúgy lehetne az amerikai és az orosz álom is – engedelmesen bólint, majd vigyázzba áll, és „Oroszország anyácska” tiszteletére szalutál.
Az előbbi jelenetet nem szovjet és nem is hollywoodi rendezők álmodták vászonra: a beépített lehallgatókészülékek tanúsága szerint valahogy így történhetett Tim Foley beszervezése, akinek szüleit 2010-ben tartóztatták le az amerikai hatóságok kémkedés gyanúja miatt, nyolc másik személlyel együtt. A tudósítók most arra hívták fel a figyelmet, hogy a kémeknek – akik közül többen házasságban éltek – összesen hét gyermekük volt, és közülük többen is érintettek lehetnek az ügyben, azaz akár több kémpalánta is felcseperedhetett 2010-ig. Bár a feltételezett FSZB-ügynököket (FSZB: a KGB utódszervezete) letartóztatták, majd egy fogolycsereprogram keretein belül Bécsben kicserélték őket Oroszországban bebörtönzött amerikai kémekre, volt olyan gyerek, aki az államokban maradt, és többen – ahogy Tim Foley is – tervezték a visszatérést az országba. Az új információk ismeretében azonban erre egyre kisebb az esélyük.
A korábbi amerikai tudósítások megpróbálták elbagatellizálni az ügynökcsoport tevékenységét, és rendre olyan nyilatkozatok láttak napvilágot, melyek szerint nem tudtak valódi kárt okozni az országnak a nagyrészt gazdasági jellegű információk kiszivárogtatásával. A nyomozás új fejleményei ennek ellentmondani látszanak: az oroszok hosszú távra rendezkedtek be Amerikában, és elitintézményekbe járatott, állampolgársággal rendelkező gyermekeik jó eséllyel férkőzhettek volna be a vezető rétegbe. A kémek egyikének pedig – a Richard Murphy álnéven tevékenykedő Vlagyimir Gurnyevnek –, akit épp nyilvánvaló orosz akcentusa miatt gúnyolt a nyugati sajtó, nagyon is fontos helyen sikerült rendszergazdaként elhelyezkednie: a G7 Group, ahol Gurnyev dolgozott, az amerikai kormányzati döntéseknek a globális piacra gyakorolt hatásáról készített elemzéseket.
Oroszországba visszatérve a kémek meleg fogadtatásban részesültek: maga Vlagyimir Putyin találkozott velük, Medvegyev elnöktől pedig még kitüntetést is átvehettek. Az állami befolyás alatt álló sajtó meg is ragadta az alkalmat, hogy a világszerte ismertté vált arcok és nevek segítségével megalkossa az orosz titkosszolgálat fiatalosabb, népszerűbb arculatát, ami fontos, hiszen a vezető politikusok még ma is többnyire itt alapozzák meg a pályájukat. A kémbotrány egyik főhősnője, Anna Chapman (képünkön fent) különböző újságok címlapján pózolt hiányos öltözékben, majd egy ingatlanoldal üzemeltetésével kívánt tőkét kovácsolni hírnevéből. Volt férje elmondása szerint a csinos Anna már Amerikában nagyzási hóbortban szenvedett: minden estéjét üzletemberek és politikusok által látogatott bárokban akarta tölteni, és azzal dicsekedett, hogy munkakapcsolat révén személyesen ismeri Warren Buffettet. A Juan Lazaro néven működő Mihail Vaszenkót „szuperkémnek” nevezte ki az orosz sajtó. A legenda szerint amikor tulajdon feljebbvalója, Scserbakov ezredes szólította fel a leleplezett ügynököt oroszul, hogy adja már fel magát, arra is csak annyit felelt spanyolul, hogy nem érti, milyen nyelven beszél ez az ember. A hatvanöt éves Vaszenko egyébként érdekes pályafutást tudhat a háta mögött: divatos latin-amerikai fényképészként dolgozott Amerikában, és egy perui származású újságírónőt vett feleségül. Egy szemeszter erejéig még a Baruch College-ba is bekerült vendégprofesszorként, ahol az utóbbi időben olyan jelentős intellektusok képezték magukat, mint Jennifer Lopez vagy a török popsztár, Tarkan. Innen szélsőséges nézetei miatt kellett távoznia, mivel óráin Hugo Chavezt éltette, és az afganisztáni, valamint iraki háborút az amerikai imperialisták véres akciójának nevezte. A lakásukban elhelyezett poloskák szerint otthonában viszont a „szuperkém” arról panaszkodott, hogy információit a „központ” nem találja elég érdekesnek. Vaszenko gyermeke ma is Amerikában él, a hatóság szerint ottléte nem jelent nemzetbiztonsági kockázatot.
2012. 08. 03. (XVI/31)
