Húsz év kormányfői működés után sincs elege a hatalomból Silvio Berlusconinak. Mostanában ugyanis elejtett olyan megjegyzéseket, hogy az „Olaszországért hozott áldozata", azaz hogy lemondott kormányfői tisztségéről, teljesen fölösleges volt, hiszen a Monti-kormány alatt „semmi sem javult". A pártján belüli szavazás, amely kijelölte volna utódját az őszi választásokra, elmarad, és a saját maga által választott utódot is eltüntették az útból.
A brit The Economist szerint már csak az hiányzik Olaszországnak a teljes összeomláshoz, hogy Berlusconi újra a kezébe kaparintsa a kormányrudat. Otthoni kritikusai szerint a botrányhős-politikus képtelen létezni a hatalom nélkül, viszont túl öreg, és túl sokszor kompromittálta már magát. Abban mindenki egyetért, hogy katasztrofális hatással lenne a gazdasági válság mélyén küzdő országra, ha újra számolni kellene vele a politikai életben.
Ez már csak azért is így van, mert Romano Prodi, korábbi olasz miniszterelnök szerint Berlusconi azt a társadalmi réteget demonstrálja, amely „allergiás a törvényekre". Ám sokan vannak azok is, akik szégyellik magukat az exminiszterelnök gusztustalan viccei és botrányos viselkedése miatt. Nekik nem vonzó egy alacsony, öreg politikus, aki nyolccentis sarkú cipőt visel, hogy magasabbnak látsszon, hajbeültetésre jár, hogy leplezze kopaszodását, és megengedi prostituáltaknak, hogy „kedvesemnek" szólítsák, annak ellenére, hogy ezeket a telefonbeszélgetéseket az interneten akárki meghallgathatja.
2012. 08. 17. (XVI/33)
