Khaled, bár szülei szíriaiak, 22 éves koráig nem léphette át hazája határát, mivel a hatalom apját a rendszer ellenségének kiáltotta ki – így Jemenben nőtt fel. Néhány éve él Angliában, s szavaiban nem érzek nosztalgiát, ahogy Szíriáról mesél. Khaled szerint a szíriai polgárháborúban is azt kell látni, amit más nemzetek esetében (például Egyiptomban) – egy nép bátran és nyíltan kiáll az elnyomás ellen, és akár fegyverrel is szembeszáll az elnyomással. „Ez a polgárháború nem egy etnikum vagy vallási csoport háborúja, hanem egy népé” – mondja, megjegyezve, hogy mivel egyes vallások nézetei nem engedik meg a harcokban való részvételt, sokan még a hitüket is hátrahagyják, hogy harcolhassanak: „Sok keresztény csatlakozik a Szabad Szíriai Hadsereghez” – teszi hozzá Khaled, aki a vallási alapú kegyetlenkedésekért szintén az Aszad-rezsimet okolja. Mint mondja, Szíriát mindig is a vallási sokszínűség jellemezte. „Az Aszad-rendszer tönkretette az országot. Szíria egykor vezető volt az arab országok között az Arab Liga alapítójaként, s most senki sem érti, mi folyik ott.”
Közben leül mellém egy másik fiatalember. Kiderül, hogy a szintén szíriai Firas korábban hazájában politikai újságírással foglalkozott, majd kiköltözött Angliába, hogy pincérkedjen. Ő úgy jellemzi az egész szíriai háborút, mint egy nagy „nemzetközi játékot”, ahol a nagy médiaóriások az Aszad-vezetés hibáinak emlegetésével sikeresen felhergelték a szír nép bizonyos rétegeit – azokat, akiken legerősebben csattant az igazságtalanság ostora. Ezek a rétegek – főleg a szegényebbek – jutottak aztán fegyverhez, s az ebből kibontakozó felkelést jöttek később megerősíteni katonai alakulatok főleg Líbiából és Törökországból.
„Ám a nép megosztott, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy még tart a rezsim – ha egység volna, már nem lenne a rezsim, és nem lenne háború sem.” A kérdésre – mégis kinek érdeke, hogy a háború minél tovább elhúzódjon – azt javasolja, nézzem meg, kik szállítják a fegyvert az országba. „A háború mindig jó üzlet”– mondja.
Egy szintén Európában élő szíriai kereskedő ismerősöm viszont úgy véli, az egész arab tavasz valójában az arab térség iszlamizálásáról szól. Ahogy a nép megdönt egy rendszert, az iszlám fundamentalisták közbelépve megválasztatják a jelöltjüket, aki hatalomra kerülése után hivatalosan is kikiáltja az „iszlám köztársaságot” – szól a leegyszerűsített forgatókönyv. Szíria esetében a helyzet kicsit bonyolultabb – mivel a rendszert még nem tudta megdönteni a Szabad Szíriai Hadsereg, a napokban kilátásba helyezte a hadsereg szóvivője, hogy hajlandóak akár az al-Kaida terrorszervezettel is szövetkezni a siker érdekében.
Holtponton
Tovább gyűrűznek a naponta százak életét követelő véres harcok Szíriában. Az ENSZ megállapítása szerint eddig egymilliónál is több ember vesztette el otthonát, és több mint kétmilliónyian szorulnak sürgős segélyre. A nemzetközi diplomácia nem képes a helyzet kezelésére, a megoldási javaslatok egyelőre nem találkoznak.
2012. 08. 24. (XVI/34)
