Obama elnök csapata a hét elején magabiztos menetelésbe kezdett, és minden lehetséges fórumon azt hirdette: az elnök innen kezdve már csak nyerhet. A sort Bill Clinton volt elnök kezdte, aki egy televíziós műsorban azt állította: „Az elnök győz, az elnök a billegő államokban is győz.” Jim Messina, Obama kampányfőnöke ennél kicsit óvatosabban fogalmazott, amikor azt állította, hogy „vagy döntetlenre állunk, vagy kissé vezetünk a fontos államokban”.
A hirtelen jött optimizmust természetesen a Mitt Romney beszédéről kiszivárgott titkos videó tüzeli. A felvételen ugyanis Romney azt fejtegeti, hogy nem foglalkozik a választók 47 százalékával, akik nem fizetnek szövetségi adót. Tény, hogy a videó kiszivárgása zavarba hozta Romney kampánygépezetét, amely éppen a jövő heti televíziós vita előtt torpant meg. A közvélemény-kutatók azonban egyelőre többnyire fej fej melletti állást mérnek, aminek a legfőbb oka, hogy a regnáló elnök nem tudott meggyőző teljesítményt nyújtani az idei választás legfontosabb kérdésében, ami a gazdaság. Obama gazdasági teljesítményével az Economist és a Los Angeles Times foglalkozott a közelmúltban, górcső alá véve a Lehman Brothers csődjétől a jelenig tartó négy évet.
Obama beiktatásakor a gazdaság recsegett-ropogott, és attól lehetett tartani, hogy hatalmas robajjal omlik össze. Bankok sora került csődközelbe, Detroit autógyárait a megszűnés fenyegette, a lakosság pedig nem tudott szabadulni a felértékelt ingatlanok okozta adósságtól. A baj olyan nagy volt, hogy Obama legfőbb gazdasági tanácsadói úgy vélték, egy azonnali 1800 milliárd dolláros élénkítő csomagra van szükség, hogy a gazdaság növekedési pályára álljon. Több forrás szerint is a kormányzat végül megijedt a hatalmas számtól, arra számítva, hogy a Kongresszus ezt nem fogja megszavazni, így végül egy szerényebb, 800 milliárdos csomag mellett döntöttek. Demokrata közgazdászok szerint ez az összeg viszont nem volt elegendő arra, hogy beindítsa a gazdaságot, ehelyett maradt egy tartós, de nem elég erős, „döcögős” növekedés, amely nem volt elég például ahhoz, hogy a munkanélküliséget jelentősen csökkentse. A Kongresszus költségvetési bizottságának számításai szerint az élénkítő csomag a legjobb esetben 2 százalékkal csökkentette a munkanélküliséget, a legpesszimistább verzió szerint viszont nem gyakorolt rá semmilyen hatást. Ennél jobb véleménnyel voltak a Chicagói Egyetem által megkérdezett vezető közgazdászok, akiknek 80 százaléka szerint az élénkítő csomag segített a munkanélküliség megfékezésében, és mindössze 4 százalék vélte úgy, hogy nem használt.
Az Economist a gazdasági válság korai menedzselésére, a bankok stressztesztjének bevezetésére, a General Motors és a Chrysler megmentésére kiváló osztályzatot adott az amerikai elnöknek. Ennél egy osztályzattal rosszabbra minősítette a gazdaság élénkítésére tett erőfeszítéseket. Az ingatlanválság megoldása érdekében tett erőfeszítéseket, valamint a munkaerőpiac dinamizálására tett lépéseket viszont a lap mindössze közepesre értékelte.
A munkaerőpiac helyzete a javuló tendenciák ellenére továbbra sem rózsás. A tavalyi év végén és az év elején a munkanélküliségi mutatók kimondottan bizakodásra adtak okot, úgy tűnt, hogy a gazdaság végre kezd magára találni, az év végére nőtt a fogyasztás, a kölcsönzés, nőtt az optimizmus. Az elemzők is a munkanélküliek arányának gyors csökkenésére számítottak, a lendület azonban tavasz körül elakadt, és ez a helyzet azóta sem változott. A középosztálybeli szavazók pedig tartósan úgy vélik, hogy a gazdasági helyzet nem javult, és arra számítanak, hogy rövid távon nem is fog.
A középosztály elégedetlensége teljesen érthető: a fizetések nem növekedtek jelentősen az utóbbi négy évben, az ingatlanárak viszont 20 százalékkal emelkedtek 2006 óta. 32 százalékkal növekedtek a főiskolai és egyetemi képzés költségei, az egészségügyi ellátás pedig 113 százalékkal. A Sentier Research adatai szerint 2009 óta, annak ellenére, hogy a gazdaság átlagosan 2,25 százalékkal növekedett, a háztartások átlagos évi bevétele 5 százalékkal csökkent. A középosztály jelentős része ezért úgy véli, hogy a fiatalok élete rosszabb lesz, mint a szüleiké volt.
2012. 09. 28. (XVI/39)
