hetilap

Igari Léna

Pontosabban elméletileg létezik, de az ország működésére semmiféle befolyással nem bír, ugyanis a törvényhozásba nem került be egyetlen képviselő sem a hat ellenzéki pártból. Egyfelől azért, mert a választási kampányukat állandó hatósági zaklatás lehetetlenítette el, másrészt pedig ez ellen tiltakozva bojkottra szólították fel támogatóikat az ellenzéki vezetők.
Fehéroroszországban 18 éve, Lukasenko elnök hivatalba lépése óta nem volt olyan parlamenti vagy elnökválasztás, amelyet független megfigyelők szabadnak minősítettek volna. Minszkben bezárták az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) irodáját, miután az élesen bírálta a 2010 de-cemberi elnökválasztás lebonyolítását.
A mostani választást számos külföldi és több tízezer hazai megfigyelő kísérte figyelemmel. Az EBESZ és a Független Államok Közösségének több száz megfigyelője mellett 23 független külföldi megfigyelő is akkreditáltatta magát a választásra. Közöttük volt Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke, aki szerint a választások törvényesen zajlottak, a belorusz alkotmánynak és választási törvénynek megfelelően. Az a tény, hogy a belorusz választási rendszer az európai mérce szerint köszönőviszonyban sincs a demokratikus normákkal, más kérdés.
A fehérorosz választási törvény szerint nincs pártlista, mind a 110 mandátumért egyéni jelölteknek kellett megküzdeniük, akik többségét nem is pártok, hanem munkahelyi kollektívák állítják. Ha az első fordulóban a részvétel meghaladja az 50 százalékot, a választás érvényes és eredményes, a mandátumot a legtöbb voksot begyűjtő jelölt kapja meg. Összesen 293 jelölt küzdött a 110 parlamenti helyért, de több választókerületben csak egy jelölt neve szerepelt a szavazólapon, itt tehát választani sem kellett, elegendő volt szavazni.
Ezt egyébként a beloruszok többsége meggyőződéssel meg is teszi. Az ellenzék és az emberi jogi aktivisták akadékoskodását, meg a külföldi megfigyelők sopánkodását sokan nem is értik. Lukasenkónak ugyanis igen magas a támogatottsága – nemcsak azért, mert nyugdíj- és béremelést ígér, hanem mert a volt Szovjetunió utáni nosztalgia nagyon erős az országban.
A belorusz ellenzék egyik legfőbb támogatója Lengyelország: nemcsak azért, mert Belorusszia fontos piac a számára, hanem mert hasonló folyamatok zajlanak, mint a nyolcvanas évek Lengyelországában: cenzúra, titkos rendőri megfigyelés és az ellenzék üldözése. A lengyelek ezért egyfajta támogató nyugati ország kívánnak lenni a svédekkel és persze az Egyesült Államokkal karöltve: pénzelik a független hírügynökségek által sugárzott műsorokat kínáló tévé- és rádióadókat, segítik a politikai foglyokat. A disszidenseknek menedékjogot biztosítanak, és anyagilag támogatják őket.
Aki pedig hiányolja az ellenzék aktivitását, tüntetéseket, tiltakozásokat, Lukasenko elnöknek frappáns üzenete van számukra: kijelentette, hogy bár a választások unalmasan és csendesen teltek – ez boldogság Fehéroroszország számára, a forradalom, összecsapások és a polgárok háborgása pedig nem használnak.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek