Az augusztusi marakanai sortűz adta meg a kegyelemdöfést az ANK népszerűségének. Harmincnégy bányász vesztette életét, amikor a rendőrök a platinabányánál tüntető munkások tömegébe lőttek. Riah Phiyega rendőrfőnöknő érvelése szerint az ötszáz főből álló rendfenntartó csoportnak többezres dühös, botokkal, lándzsákkal, bozótvágó késekkel felszerelkezett tömeggel kellett szembenéznie, amelyet előzőleg vízágyúval, könnygázzal és kábító lövedékekkel is próbáltak feloszlatni.
A bányászok munkaadójuk, a platinabányát üzemeltető, londoni székhelyű Lonmin cég ellen tüntettek, afrikai viszonylatban talán nem is olyan szűkös, 120 ezer forintnak megfelelő fizetésük háromszorosát követelve. Szakértők szerint a munkaadók és munkavállalók viszonyának tovább romlása mögött egy harcias szakszervezet, az AMCU növekvő befolyása áll. A szervezet augusztus 10-én sztrájkot kezdeményezett, ami hat nap alatt véres összecsapásba torkollott. Sőt, a brutalitás már korábban elindult: a tüntetők elkaptak két rendőrt, akiket bozótvágó késekkel feldaraboltak, a bánya vezetése és a mérsékeltebb NUM szakszervezet szerint pedig azokra a munkásokra is rátámadtak, akik fel akarták venni a munkájukat. A világsajtó figyelme azonban csak a sortűz után irányult az eseményekre.
Tovább borzolta a kedélyeket a kormányzó párt válaszreakciója: először ugyanis a tüntetésen részt vett bányászokat akarták felelősségre vonni társaik haláláért. Ennek a jogi alapját egy apartheid-korszakból fennmaradt törvény adta, amelynek értelmében gyilkossággal kell megvádolni minden személyt, akit olyan lövöldözés színhelyén vesznek őrizetbe, amelyben rendőrök is szerepet játszottak, akkor is, ha nem a rendőrök az áldozatok. Végül a közfelháborodás hatására ejtették a vádat, és csupán fegyverbirtoklás, illetve nyílt erőszak miatt indítanak eljárást.
2012. 09. 14. (XVI/37)
