Talán az orosz polgárok többsége is elégedett, hiszen már harmadik ciklusát kezdte meg az elnök. Az ellenzék vezetői azonban – amellett, hogy természetesen megkérdőjelezik Putyin teljesítményét is – szemére vetik az őt körülvevő mérhetetlen fényűzést. A független parlament hiánya, a megfélemlítés atmoszférájában dolgozó újságírók és a kontroll légkörében működő bíróságok mellett az elnök életvitele a legtöbb orosz polgár számára elérhetetlen magasságokat jelentő téma. Putyin pedig igyekszik is a lehető legnagyobb mértékben elzárni a nyilvánosság elől magánéletét és családját.
Ennek az elzártságnak próbált meg véget vetni az ellenzéki Orosz Republikánus Párt vezetője, Borisz Nyemcov, és a Szolidaritás vezetője, Leonyid Martinjuk, amikor nyomtatásba adta Egy gályarab élete című botrányos kiadványát, amely sorra veszi az elnök fényűző életviteléhez használt javait: palotáit, villáit, repülőgépeit, luxusjachtjait és autóit. Nyemcov úgy véli, hogy a 13. éve hatalmon lévő elnök az őt körülvevő luxus és gazdagság miatt kapaszkodik a hatalomba.
A kiadvány szerint Putyin 20 elnöki lakosztályt, villát, palotát használ, melyek közül szinte mind mellett saját helikopter-leszállópálya van, külön épületek a személyzetnek, némelyik akár több száz főre méretezve, saját éttermekkel, edzőtermekkel, némelyik jachtkikötővel vagy saját sípályával is rendelkezik. A húsz épületkomplexumból kilenc már Putyin elnöksége alatt került a használatába. Számba vesznek ezenfelül mintegy egymilliárd dollár értékű légi járművet, amelyek között van Airbus, TU–154-es, TU–214-es, Falcon X7-es, MI–8-as helikopterek és még több más repülő alkalmatosság, összesen 58 darab. Ezenfelül az elnök használatában van 4 luxusjacht, némelyike gazdagon díszítve mahagónival és márvánnyal. Több luxuskivitelű Mercedes típusú személygépkocsi, sok ezer dolláros öltönyök, valamint – többek között – egy 500 ezer dollárt érő „A. Lange & Söhne Tourbograph »Pour le Merite«” karóra, amelynek értéke mintegy négyszerese az elnök éves bevételeinek.
Putyin egyébként vagyonnyilatkozata alapján nem tartozna az oligarchák közé, hiszen mintegy 115 ezer dolláros éves bevétellel rendelkezik, ezenfelül bankszámláin körülbelül félmillió dollárnyi megtakarítással. Van továbbá saját tulajdonú lakása garázzsal, szolgálati lakása, Moszkva környéki telke és három hazai gyártmányú autója. Ha megnézzük az orosz médiában az elnökről kialakult/kialakított képet, akkor Putyin egy keményen dolgozó, tisztes családapa, erkölcsös pravoszláv keresztény, egészséges, sportoló patrióta. Jelenlegi életvitele ezzel szemben leginkább egy tipikus orosz oligarcháéra hasonlít, amit egyébként a pamflet szerzői fel is rónak neki, összehasonlítva életvitelét a jóval szerényebb Angela Merkelével vagy akár Barack Obamáéval.
Neki egyelőre sikerült elkerülnie az olyan botrányokat, mint elődjének, Medvegyev elnöknek, akinek a felesége és kísérete egy egész ötcsillagos olasz hotelt bérelt ki nyaralás címén – hogy milyen pénzből, arról ellentmondásosak a hírek, hiszen ez a nyaralás az akkori elnöki pár vagyonnyilatkozata alapján több, mint a teljes vagyonuk értéke –, tehát valószínűleg az adófizetők pénzét költötték.
Ehhez képest Putyin életvitelét már-már puritánnak mondhatjuk: a sportok közül a dzsúdót űzi, kedvenc kedvtelése pedig egy horgászbot végén való ücsörgés. Nyaralni belföldön szokott, természetesen valamilyen férfias sporttal kikapcsolódva, nincsenek allűrjei.
Ami a luxushoz való vonzalmát illeti – Dmitrij Peszkov, az elnök szóvivője szerint – ezeket a javakat Putyin nem birtokolja, mert java részük állami tulajdonban van, csupán használja. Mindemellett a kiadvány szerzői megjegyzik: az elnök „már azt sem tudja, mi a sajátja, és mi állami tulajdon”, és követelik, hogy az adófizetők rubeljeit ne az őt övező luxusra költsék, hanem a vidéken élők életkörülményeinek javítására. Nevezhetjük ezt demagógiának, de az orosz ellenzéknek nem maradt más eszköze Putyinnal szemben, hiszen a jelenlegi államfőnek gyakorlatilag nincs ellenfele. Valószínűleg a nagy dérrel-dúrral beharangozott „leleplező” műnek is hasonló lesz a sorsa, mint a választások utáni ellenzéki tüntetéseknek: az apátia és felejtés szépen sorban elnyeli őket, esetleg valamilyen ürüggyel Nyemcovot is rács mögé dugják, mint a Pussy Riot punkegyüttes tagjait. Az ellenzék pedig megmarad a blogok és kommentek virtuális világában.
2012. 09. 07. (XVI/36)
