A Kreml persze nem elsősorban missziós céllal küldte az expedíciót a sarkkörre: az itt található nagy mennyiségű szénhidrogénre tart igényt – figyelmen kívül hagyva más államok ilyen irányú igényét, és fokozatosan újramilitarizálva az övezetet. Egy orosz agytröszt javaslatot tett rá, hogy a Jeges-tengert nevezzék át Orosz-tengerré, és ha ez nem hordozna elég egyértelmű üzenetet, ezt nyomatékosítsák egy MIG–31-es szuperszonikus vadászrepülő állomásoztatásával. Hasonló szimbolikus cselekedetre már 2007-ben is sor került, akkor a tenger mélyére tűzték ki az orosz zászlót ugyanilyen megfontolásból.
Kirill pátriárka, az orosz pravoszláv egyház feje közeli szövetségese Putyin elnöknek, aki szerint a sarki energiahordozók kitermelése „stratégiai prioritás”. Ennek szellemében kísérte el a püspök a Rosszija jégtörőt az expedícióra, amely a szimbolikus tettek mellett 17 főnyi legénységet is vitt a 40. sodródó sarki kutatóállomás megalapítására felhasználandó jégtábla felkutatására.
Jakov püspök szerint az eseménynek egyházi és állami jelentősége is van: szimbolizálja Oroszország pozícióinak helyreállítását és az Északi-sarkon elért eredményeinek megerősítését. „És ebben messzemenőkig támogatja az orosz pravoszláv egyház, amely mindig a népével volt, és mindig hősies munkára ösztönözte hazánk fiait, Oroszország áldására.” Jakov püspök részt vett már más sarki missziókban is, például a vitatott északi hajózási útvonalon, Skandinávia és Alaszka mentén, Oroszország sarkvidéki partján, amely útvonalra az oroszok szintén igényt tartanak, és arra törekszenek, hogy díjat szedjenek a hajók után, mint például a Panama-csatornán. Ezt az igényt a többi érintett ország természetesen vitatja. Kérdés, hogy a „spirituális megszállás” után sikerül-e megvalósítani birodalmi törekvéseit az Északi-sarkon.
2012. 10. 05. (XVI/40)
