A tudósok ellen azt követően indult eljárás, hogy 2009-ben 6,3-as erősségű földrengés rázta meg az olaszországi L’Aquila városát. A rengés következtében 309 személy vesztette életét, több ezren megsérültek, és kereken nyolcvanezer ember vált hajléktalanná. Több mint egy éve tart az eljárás a hét szakértő ellen, akikre az ügyészség négy év börtönbüntetést kért gondatlanságból elkövetett emberölés és gondatlanságból elkövetett testi sértés vádpontjaiban. A tudósok alkotta Kockázati Bizottság feladata volt annak megítélése, hogy a földrengés előtti hetekben bekövetkezett számos kisebb erősségű rengés veszélyt jelent-e. Hat nappal a katasztrófa előtt a szakemberek azt állították, hogy az előjelek ellenére nem áll fenn a veszélye egy nagyobb földrengésnek. A váratlan pusztítás óriási volt, az emberi áldozatokon túl L’Aquila városának történelmi központja is teljesen megsemmisült. A katasztrófa az egész közép-olaszországi régiót érintette, és a környező falvakban is komoly károk keletkeztek.
A tudósok a bíróságon azzal védekeztek, hogy a tudomány jelenlegi álláspontja szerint a földrengéseket nem lehet előre megjósolni – ugyanakkor a régióban igen magas a súlyos rengések veszélye. Az ügyészség szerint a vádlottak által készített elemzés „elégtelen és használhatatlan” volt. Megítélésük szerint a tudósok legnagyobb hibája az volt, hogy bagatellizálták a veszélyt. Wania della Vigna, 11 áldozat ügyvédje szerint „nem azt várták el, hogy előre megjósolják a földrengést, de az embereket figyelmeztetniük kellett volna a veszélyre”.
Fabio Picuti államügyész az eljárás során kiemelte: az egyik kutató, Enzo Boschi, a Vulkanológiai és Geofizikai Nemzeti Intézet egykori igazgatója úgy nyilatkozott, hogy nem is kell földrengésveszélyre gondolni. Picuti szerint a lakókat egy figyelmeztetés megóvhatta volna: „E mondat miatt emberek haltak meg.” Az eljárás megindításakor több mint ötezer tudós tiltakozott nyílt levélben Giorgio Napolitano államfőnél, arra hivatkozva, hogy a földrengéseket nem lehet előre jelezni. Többen attól tartanak, hogy a döntés következtében a tudósok a jövőben inkább hallgatnak, ha természeti katasztrófákról van szó. A város katasztrófavédelmi szervének vezetője, Luciano Maiani az ítélet kihirdetését követően lemondott tisztségéről, azzal indokolva döntését, hogy egy „tudományos bizottságnak saját magának kell döntenie… A tanács lehet rossz. Vagy lehet nem teljesen precíz. De ha ilyen súlyos büntetéssel fenyegetnek, a bizottság nem fog megfelelően működni.” Maiani, aki 1999-től 2003-ig a svájci központú európai magfizikai kutatóközpont, a CERN intézet igazgatója volt, hozzátette: valakit tudományos döntéséért elítélni „komoly probléma”. „Ebben a helyzetben és ezzel a precedenssel nem vállalom a munkát” – mondta. Az ítélet még nem jogerős.
2012. 10. 26. (XVI/43)
