Az állami média bejelentette: Kuba megszűnik börtönállam lenni. Eddig heteket kellett ügyintézéssel tölteni, és több száz dollárt kellett kifizetni az utazást lehetővé tévő „fehér kártyára”, az igénylők többsége azonban így sem kapta meg azt. Jövőre azonban minden útlevéltulajdonos szabadon utazhat, ahová akar. De ki lehet útlevéltulajdonos? Azok, akiknek a távozása nem ütközik a közérdekkel. Az orvosoknak és a tanároknak így valószínűleg továbbra is éveket kell majd várniuk az értékes okmányokra.
Fidel Castro először 1959-ben korlátozta a kiutazást. Azok, akik 60 napnál hosszabb időre elhagyták Kubát, dezertőröknek minősültek, akiknek minden ingatlanát és tulajdonát lefoglalhatta az állam. Később ezt az időtartamot 11 hónapra bővítették ki. Ebben a korszakban az emigráció a rendszer elleni tiltakozás egyik fontos formájává vált, de a legtöbb családból legalább egyvalaki otthon maradt, hogy őrizze a tulajdonokat.
Mióta 2008-ban átvette a hatalmat bátyjától, Raul Castro egy liberális reform megvalósításán dolgozik. Óvatos kísérletei közül ez a lépés eddig a legmerészebb. „Fidel alatt ez sohasem történhetett volna meg” – kommentálta a változást egy havannai diplomata. Ráadásul akik korábban hagyták el az országot, azok is visszatérhetnek büntetlenül mint politikai menekültek. Ez utóbbi változás érintheti az Egyesült Államokat is, amely így kevésbé lesz kívánatos helyszín a kubai szakemberek számára.
Górcső alá kerültek a magánvállalkozások életét nehezítő törvények is, amelyek némelyike még a hatvanas években született. A kubaiak most már adhatnak-vehetnek kocsikat – persze csak használtan –, sőt alkalmazottakat is foglalkoztathatnak, jókora adó mellett. Az elmúlt két év alatt csaknem 200 ezer ember lépett át önfoglalkoztatói státusba. A gazdák bérelhetnek földet az államtól, a vendéglősök nyithatnak éttermeket. Már házat venni és eladni is szabad, a vele járó procedúra viszont olyan bonyolult és költséges, hogy a legtöbb érintett megegyezés alapján elcseréli a lakását, az értékkülönbözetet pedig feketén fizeti ki. A régóta ígért nagybani piacok engedélyezésére is várni kell még, így az éttermeknek a szupermarketektől kell vásárolniuk a nyersanyagot, vagy ahogy gyakrabban teszik: a feketepiacon. Az élelmiszer egyedüli beszállítója még mindig az állam.
Szükség volt népszerűtlenebb intézkedésekre is, például a beutazók csomagpótdíjának radikális megemelésére. Ugyanis mióta Obama 2009-ben engedélyezte polgárainak a Kubába való utazást, a reptereken a csomagszállító futószalagok permanensen roskadoztak a bőröndökben szállított LCD-kijelzős tévék, bútorok és gyermekjátékok súlya alatt. Ezekkel a „hazalátogató” egykori kubaiak többször is fordultak egy héten, míg a jól jövedelmező üzletnek véget nem vetett az új törvény.
Sokan lassúnak találják a folyamatot, és sürgetik a további változtatásokat a stagnáló, központosított gazdasági rendszerben. Castro azonban kitart meggyőződése mellett, hogy a reformoknak „szünet és sietség nélkül” kell végbemenniük. Emellett az úgynevezett „korrupcióellenes” razziák is a kubai közélet megszokott elemévé váltak. A legutóbbi nagy port felvert perben tizenkét hivatalnokot, köztük három megbízott minisztert ítéltek el. Egyikőjük, Antonio Orizón de Los Reyes 19 évig volt miniszter, és a tárgyaláson szenvedélyes hangvételű beszédben fejtette ki, hogy gyakorlatilag kirakatperek és bűnbakkeresés zajlik Kubában, hiszen minden döntésüket feljebbvalóik tudtával hozták. Védekezését a közönség spontán tapsviharral díjazta.
A közvélekedés szerint a reformok egyik gátja maga Fidel Castro, akit egyáltalán nem egyszerű eltemetni. A 86 éves volt elnököt márciusban látták utoljára nyilvánosan, és már épp újra általánossá vált a vélekedés, hogy halálos beteg, vagy már el is hunyt, amikor egy szállodaigazgató kiszivárogtatta, hogy Fidel náluk járt egy vendégével, és határozottan jól festett. Nem sokkal később maga Castro is hevesen tiltakozott saját halálhíre ellen egy állami honlapon, és cowboykalapos fényképekkel is igyekezett igazolni, mennyire egészséges. A hírt sietett megerősíteni
Elias Jaua volt venezuelai alelnök is, akivel állítólag a szállodában találkozott.
2012. 10. 31. (XVI/44)
