Miheil Szaakasvili (képünkön lent) vereségével véget ér a Nyugat-orientált, oroszellenes korszak a kaukázusi államban. Elemzők szerint a második hivatali idejét töltő államfő épp arra készült, hogy putyini módon betonozza be magát: a jövő évtől a miniszterelnöki székbe ült volna át, természetesen kibővített jogkörrel, gyakorlatilag továbbra is teljhatalmat gyakorolva. Pártja, az Egységes Nemzeti Mozgalom azonban veszített – dacára Orbán Viktor múlt heti lelkesítő kampánybeszédének, amelyet több ezer ember előtt mondott el a Dinamo kutaiszi stadionjában.
Az utóbbi hetek botrányai nélkül minden másképp alakulhatott volna.
A választások előtt azonban több olyan jól időzített információs bomba is robbant, ami ellenzéki tüntetéssorozattá változtatta a kampány utolsó napjait. Az első, az egész országot megrázó esemény a Tbiliszi melletti gldani börtönből kikerülő sokkoló felvételek bemutatása volt, amelyeken börtönőrök rabokat durván kínoznak és molesztálnak. Az ügyet két ellenzéki csatorna robbantotta ki – melyek közül az egyik Ivanisvili tulajdona.
Mindez ahhoz a feltételezéshez vezetett, hogy a kínzást akár ellenzéki megrendelésre is rendezhették. A kormány nyilvánosságra is hozta saját verzióját: szerintük a fegyvertartásért a gldani börtönben ülő Tamaz Tamazisvili segítségével fizethették le a börtönőröket, hogy bántalmazzák az elítélteket, és egyikük rögzítse ezt a mobiltelefonjával.
Bármi is az igazság, a grúzok az utcákra vonultak, és a választási eredmények alapján nem érték be két miniszter menesztésével. Ráadásul az országot rövidesen újabb szörnyűség sokkolta: egy eldugott faluban, Kolagiban meggyilkoltak egy tízhónapos kislányt. A gyermek édesanyja a Grúz Álom egyik aktivistáját látogatta meg. Amíg az emeleten ebédeltek, a földszintről eltűnt az alvó kislány, akit jóval később egy borral teli agyagedényben találtak meg. Az ellenzék a kormánypárti nacionalistákat vádolta meg a rémtettel, mivel az aktivista állítólag már több fenyegetést is kapott az Egységes Nemzeti Mozgalom embereitől – saját gyerekeivel kapcsolatban. Ilyen hangulat mellett nem csoda, hogy több helyen az urnák mellett is verekedés tört ki, és volt, ahol a kommandósokkal tűzött össze a lakosság.
Bidzina Ivanisvili útja a hatalomig meglehetősen zavaros. Az eddig ellenzéki Grúz Álom vezetője az ország leggazdagabb embereként szinte teljes ismeretlenségben élt. A szegény sorból származó fiatalember az egyetemet Moszkvában végezte el, és itt alapította meg hatalmas vagyonát is, majd sokáig élt Franciaországban. Bírálói hangsúlyozzák: ha nem lenne megfelelő kapcsolatrendszere az orosz oligarchákkal, a Dumával és a titkosszolgálattal, soha nem hozhatta volna létre Oroszország harmadik legerősebb bankját, a Russzkij Kreditet. A bank ráadásul fontos szerepet játszott az „Angola-gate” néven elhíresült korrupciós ügyben, és a közismert gengszter Gajdamak is megfordult az elnöki székében.
Vlagyimir Ivanidze, az orosz Novaja Gazeta újságírója azt állítja, hogy Ivanisvili közvetlen kapcsolatban állt Oroszország emblematikus maffiózóival, egyikük jegyzetfüzetében még a telefonszáma is megtalálható. A milliárdos neve valóban feltűnik több, főként a kilencvenes években felvett jegyzőkönyvben, azonban nem Bidzinaként, hanem Boriszként – mivel a francia mellett orosz útlevéllel is rendelkezik. Miután erre a tényre fény derült a közelmúltban, Ivanisvilit rögtön meg is fosztották grúz állampolgárságától, mivel a grúz törvények értelmében nem rendelkezhetne több állampolgársággal. Hogy ne vádolhassák orosz befolyásoltsággal, Ivanisvili szeptemberben – meglepően gyorsan – túladott a Russzkij Kredit bankon, Ivanidze azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy a szerződés csak a jövő évtől lép életbe, így – miután a választók bizalmát megszerezte – akár még vissza is léphet.
2012. 10. 05. (XVI/40)
