Hétfőn négynapos látogatásra utazott a délkelet-ázsiai térségbe Obama elnök, melynek során az ASEAN csúcstalálkozóján vett részt Kambodzsában. Utazása első állomásán találkozott Jinglak Sinavatra thai miniszterelnökkel, majd továbbutazott Mianmarba (a korábbi Burmába), ahol a 60 éves katonai junta után 2010-ben elkezdődött a politikai átalakulás (Véres diktatúra után demokrácia. Hetek, 2012. április 20.).
Az előre betervezett hatórás látogatás mindkét fél számára történelmi jelentőséggel bírt: egyrészt Obama az első, hivatalban lévő elnök, aki felkeresi az országot, másrészt a burmaiak számára is fontos a nemrégiben elkezdődött politikai enyhülés amerikai részről történő támogatása. Jóllehet a börtönökben még mindig ülnek politikai elítéltek, és a cenzúra is erőteljesen működik, mégis tapasztalható a diktatúra lazulása: az ellenzéknek egyre nagyobb a mozgástere, és a burmaiak bíznak a gazdasági szankciók feloldásában is. Mindenesetre Thein Szein elnök is örömmel fogadta Obama látogatását, akinek pedig a kínai rivális miatt van szüksége a csendes-óceáni szövetségesekre.
Obama az ellenzék korábban húsz évig házi őrizetben tartott vezetőjével, Ang Szan Szu Csi asszonnyal is találkozott. Az 1991-ben Nobel-békedíjjal és Szaharov-díjjal is kitüntetett politikus, a Nemzeti Liga a Demokráciáért nevű szervezet alapítója és a jelenlegi kormánnyal együttműködő ellenzék vezéralakja saját házában fogadta Obamát, aki a „szabadság ikonjaként” méltatta Szu Csit, és új fejezet kezdetéről beszélt a két ország között. Kritikusai azonban figyelmeztetik az elnököt, hogy az országban még igencsak kezdeti stádiumban van a szabadságjogok tisztelete, gyakoriak a muzulmán vallású rohingya kisebbség és a buddhista többség közötti villongások. Ezért az idejekorán feloldott gazdasági szankciók és az elnök látogatása visszavetheti az országban a demokratizálódás folyamatát.
Noha a burmai vizitet az ASEAN-csúcstalálkozó időpontjához időzítették, nem lehet elmenni a tény mellett, hogy az üzenetet hordoz a frissen megválasztott kínai vezető, Hszi Csing-ping személyére nézve is. Az Egyesült Államok ugyanis a térségre egyfelől partnerként és gazdasági szövetségesként tekint, sőt egyes elemzők már „csendes-óceáni tengelyről” beszélnek, Kínához mégis elsősorban riválisként viszonyul. Maguk a kínaiak pedig úgy tekintenek a környéken növekvő amerikai befolyásra, valamint a csendes-óceáni flotta és hadsereg jelenlétének megerősítésére, mint az ország „bekerítésére”. A Burmában növekvő amerikai befolyás azért is fájdalmas Kínának, mert saját uralma alatt tartva az országot, biztosítva látta az óceán elérését, így viszont gondok adódhatnak a közel-keleti olajszállítmányok fogadásával.
Rutineljárás
2012. 11. 23. (XVI/47)
