A 82 milliós tagsággal bíró párt 2200 küldöttje november 8-án kezdte meg ülésezését, hogy eldöntse, ki vezesse a világ legnépesebb országát, amely mára a második legerősebb gazdasággá vált, és a harmadik legkomolyabb katonai potenciállal bíró állam. Tekintettel arra, hogy Kínában jelenleg nincs „mindenható, karizmatikus vezető” (mint amilyen Mao volt, vagy Teng Hsziao Ping), az ország irányítóinak személyét „kollegiális” alapon választják ki a párt magas rangú funkcionáriusai közül, háttéralkuk eredményeképpen, zárt ajtók mögött. Ez történt a szerdán véget ért kongresszuson is, melynek konkrét történéseiről egyelőre nem sokat tudni – annyit mindenesetre igen, hogy a kongresszusra, a hivatalos közlemény szerint, „a mérsékelten virágzó társadalom építésének döntő szakaszában” került sor.
Bár az országban köztudottan egypártrendszer van, a párton belül mégis kezd egyre markánsabb különbség kialakulni két platform között. Az egyiket nevezhetjük elitista, a másikat népies irányzatnak. Az előbbire jellemző, hogy régi forradalmárok későbbi generációkban magas rangú állami pozíciókba került utódainak gyermekei, akik lényegében beleszülettek a jólétbe és a politikai hatalom közelségébe. Ezzel szemben a népies „frakciót” a Kommunista Ifjúsági Liga üdvöskéi alkotják, a szegény sorból, egyszerű munkáscsaládokból felemelkedő pártfunkcionáriusok. Az elitisták inkább a nagyvállalatok szószólói, sokan közülük maguk is „vörös hercegek”, hatalmas gazdasági érdekeltségekkel. A népi irányzat a földművesek, városi szegények ügyeinek képviselője, és az eddigi vezetésben az elnököt és miniszterelnököt ők adták. A most zajló kongresszuson megválasztásra kerülő elnök, Hszi Csin-ping (eddigi alelnök) az elitisták közül kerül ki, és övé lesz a pártfőtitkári tisztség is. A miniszterelnöki poszt várományosa, Li-Kocsiang a jelenlegi elnök, Hu Csin-tao kiszemeltje lesz.
Az állam vezetése a világ legnagyobb pártjának kezében van. A 82 milliós tagság több ezer helyi szervezete az egész országot lefedi. A párt ötévente tart kongresszust Pekingben, és tíz-évente szavaznak a vezetők személyéről. A kongresszus választja meg a 350 fős központi bizottságot, melyből a hatalom valódi birtokosa, a 24 tagú politbüró kerül ki. Ennek is a legfelső döntéshozatali szerve az állandó bizottság, amely kilenctagú, és hét tagját lecserélték, hiszen „túlkorosokká” váltak.
A jelenlegi vezetőknek természetesen továbbra is erős befolyása marad a különböző érdekkapcsolatokon keresztül, de a jelöltek személyét minden esetben a párton belüli konszenzusnak kell jóváhagynia a különböző egyeztető fórumokon, ugyanis a kongresszuson a központi bizottság szavazásán Kína eddigi történetében még nem volt ellenszavazat vagy tartózkodás. Az állandó bizottság és a főtitkár megválasztására lapzártánk után, a párt csütörtöki plenáris ülésén került sor.
Jóllehet Kína a világ legdinamikusabban fejlődő gazdasága, amely az OECD előrejelzése szerint 2016-ra megelőzi az Egyesült Államokat is, a jövőbeni vezetésnek nagyon komoly problémákkal kell szembenéznie.
A legfontosabbak: a korrupció, az ordító társadalmi egyenlőtlenségek, az erőszakos iparosítással járó környezetszennyezés és az egykepolitika miatt elöregedő társadalom. (Kínai nagy falat. Hetek, 2012. október 31.)
A harminc éve tartó folyamatos fejlődés hasonló méretű gazdasági változásokkal járt, mint az ipari forradalom a 18. századi Angliában. A növekedés elsősorban exportvezérelt, így a világgazdaság, főleg az európai emelkedés lassulása miatt égetően fontos a belső fogyasztás élénkítése. A kínai gazdaság növekedése javarészt a kormány beruházásain és az állami vállalatokon alapul, ezért a nemzetközi pénzügyi szervezetek üdvözölnék a magánszektor erősítését. A jómódú és a szegény rétegek közötti olló egyre tágabbra nyílik: mintegy 150 millió ember él napi egy dollárból, ugyanakkor mások dollármilliomosokká válnak. És bár milliók számára elérhetővé lett az egészségbiztosítás és a nyugdíj, ezek hosszú távú fenntarthatósága a társadalom öregedése miatt kérdéses. Ha Hszi Csin-ping és az újonnan alakult központi bizottság megtalálja a problémák kezelésének kulcsát, 2022-ben jogutódjának simán át fogja adni a vezetést, és töretlen marad a párt hatalma; ha viszont nem lesz előrelépés a társadalmi problémák terén, akkor szakértők szerint számolni kell a politikai változás Nyugat által régóta feszegetett kérdésével.
2012. 11. 16. (XVI/46)
