A meglepetést az okozta, hogy a kampány során Francois Fillon az összes közvélemény-kutatónál kényelmesen vezetett, és olyannyira bízott a győzelemben, hogy vasárnap este, amikor már látszott, hogy patthelyzet alakult ki, mégis kihirdette a győzelmét. A szavazatszámlálás végül Copé minimális győzelmét hozta.
A két jelölt nagyon különböző felfogásban képzeli az ellenzéki párt vezetését. Francois Fillon nemcsak miniszterelnökként, hanem munkaügyi és oktatási miniszterként is bemutatta vezetői kvalitásait, amelynek köszönhetően folyamatosan népszerűbb volt, mint főnöke, Nicolas Sarkozy. Fillon visszafogott stílusa olyannyira különbözött a hiperaktív exelnökétől, hogy már az első évet követően elindultak a találgatások, hogy meddig „bírja még” Sarkozy mellett. Fillon végül kitöltötte mandátumát, és Sarkozy választási bukását követően bejelentette igényét az UMP pártelnöki székére.
Bár Jean-Francois Copé nem töltött be annyira prominens szerepet a Sarkozy-érában, mint ellenfele, fajsúlyos politikusnak számít. Hasonlóképpen a legtöbb francia politikushoz – kivéve Sarkozyt – ő is az Ecole Nationale d’Administration (ENA) nevű elitegyetemen végzett, majd 1995-től parlamenti képviselő és Meaux város polgármestere lett. A romániai és algériai zsidó szülőkkel rendelkező politikus Sarkozy elnöksége alatt először az UMP parlamenti frakcióját irányította, majd 2010-től lett a párt főtitkára. Sarkozy bukását követően teljes erővel vetette bele magát az UMP elnöki székének megszerzéséért folytatott kampányba: 84 nap alatt 106 kampányrendezvényen vett részt, és mintegy 40 különböző interjút adott a nemzeti médiának.
A pártelnöki posztnak azért van különleges szerepe, mert az elnöknek nagy befolyása van arra, hogy a párt kit jelöl majd elnökjelöltnek a következő választáson. Fillon megválasztása esetén arra lehetett volna számítani, hogy majd ő indul az elnöki posztért, valószínűleg nem is kevés eséllyel. Jean-Francois Copé esetében viszont nagy kérdés, hogy ő szeretne majd indulni, vagy helyet készít a visszatérni szándékozó Nicolas Sarkozynek. Egyre többször hallani ugyanis a hírekben, hogy a volt elnök „unatkozik”, és keresi a módját a visszatérésnek. Ehhez persze az kell, hogy a bordeaux-i bíróság, amely a 2007-es elnökválasztási kampány finanszírozásának visszásságait vizsgálja, felmentő ítéletet hozzon. A vád szerint ugyanis a volt elnök vaskos borítékokban kapott pénzt a kampányhoz a L’Oreal örökösnőjétől, Liliane Bettencourt-tól, amelyet az elnök jelentős adócsökkentésekkel hálált meg. Ha a vád bebizonyosodik, Sarkozy politikai karrierjének végérvényesen vége. Ha nem, akkor még lehet esélye visszatérni 2017-ben, ehhez azonban meg kell nyernie az UMP támogatását. Korábbi megnyilvánulásaiból úgy tűnt, hogy Jean-Francois Copé akár hajlandó lenne félreállni korábbi főnöke kedvéért. Vasárnapi győzelmét követően azonban ez korántsem tűnik biztosnak: Copé a Twitteren kijelentette: hálás Sarkozynek, de ugyanolyan lojális Chirachoz is. Tekintettel a két volt elnök viszonyára, ez a kijelentés akár sértésként is felfogható, bár lehet, hogy csupán sajátos stílusának a része. Copé ugyanis kiváló Sarkozy-tanítványként a szókimondó stílus híve. Az UMP főtitkáraként 2011-ben nyílt vitát kezdeményezett az iszlámról, mondván, a francia emberek aggódnak az integráció csődje miatt; korábban pedig azt nyilatkozta, hogy a 2005-ös gyújtogatások mögött a fehérek elleni rasszizmus húzódik. Mivel e szókimondó stílus még a Le Pen-féle Nemzeti Front (FN) szavazóinak is kedves lehet, baloldali bloggerek úgy vélik, hogy Copé alatt az UMP inkább FNUMP-vé válik, egyesítve a két párt szavazótáborát.
2012. 11. 23. (XVI/47)
