A 89 éves Peresz a világ legidősebb államfője. A Kneszet 2007-ben választotta meg Izrael elnökévé, és mandátuma 2014-ig tart. A veterán politikus eddig elhárította a felkérést, hogy államelnöki pozícióját feladva újra pártpolitikus legyen. Döntése nemcsak idős kora miatt érthető – bár Peresz kiváló egészségi állapotnak örvend –, hanem eddigi pályafutása sem indokolja, hogy visszatérjen. Számtalan miniszteri pozíciója mellett háromszor is volt már miniszterelnök, legutóbb Jichák Rabin meggyilkolása után vette át az izraeli kormány vezetését. Az 1996-os választást azonban elveszítette, éppen Benjamin Netanjahuval szemben. Utána még egy fájdalmas kudarc érte, amikor Moshe Kacav legyőzte a közvetlen elnökválasztáson, 2000-ben. Azóta Kacav börtönben ül nemi erőszak miatt, Pereszt pedig az időközben megváltozott választási szabályok miatt már a Kneszet választotta meg államfőnek.
A felmérések szerint azonban, ha Peresz mégis vállalná az indulást egy új közép-baloldali pártszövetség élén, 20-22 mandátumot kaphatna a 120 tagú Kneszetben. Az ellenzéknek nagyon is szüksége lenne erre az erősítésre. A Munkapárt határozottan megerősödött Shelly Jachimovich vezetése mellett, és akár 30 helyre is számíthat. A fordulathoz – és egyben Jachimovich miniszterelnökké válásához – azonban ennek a duplájára lenne szükség. A baloldalon jelenleg nincs olyan szalonképes erő, amelyik elég erős partnere lehetne a Munkapártnak.
Jair Lapid új pártja, a Jes Atid (Van jövő) a biztató kezdet után megtorpant, és valószínűleg nem tudja átlépni a 10 mandátumos lélektani határt. Még kevesebbet hozhatnak az elmúlt évtized nagy nevei. Ehud Olmert pártja – ha lesz ilyen – legfeljebb 5-6 mandátumra számíthat.
Nem sokan várják vissza Cipi Livnit sem. A volt külügyminiszter olyan sokáig lebegtette visszatérését, hogy már nem is számítanak rá. Egykori pártja pedig, a Kadima – amelyik a Likudból vált ki 2005-ben a gázai kivonulás miatti viták után – teljesen el is tűnhet. Az Ariel Saron által alapított, majd Olmert és Livni vezette Kadima hajdani fénykorában a nyugati média kedvence volt, és még a legutóbbi, 2009-es választáson is eggyel több – azaz 28 – mandátumot kapott, mint a Likud. Most azonban valószínűleg nem lépi át az amúgy nem túl magas, 2 százalékos választási küszöböt. Szintén bukásra számíthat Ehud Baraknak a Munkapártból kivált, Függetlenség nevű pártja és az ősbaloldali Merec is.
A régi politikusok közül egyedül Benjamin Netanjahu állja a sarat. A kormányfő, aki a Likud listavezetője, októberben úgy döntött, hogy pártszövetségre lép koalíciós társával, Avigdor Lieberman Mi Izraelünk elnevezésű pártjával. A jobboldali nagykoalíció egyelőre nem tűnik sikeresnek. Együtt 36-38 mandátumra számíthatnak, ami kevesebb, mint a két párt külön-külön mért eredménye az összeolvadás előtt. Ráadásul a Likudban feszültséget keltett, hogy a listán minden harmadik helyet át kell adni Lieberman embereinek.
Netanjahu ennek ellenére továbbra is a választás esélyese maradt, mert a Sasz és esetleg Jair Lapid támogatásával kényelmes többséget szerezhet a Kneszetben. A Sasz erősödésre számít, miután 13 éves szünetet követően visszatért a párt vezetésébe Arje Deri. Az ultraortodox párt népszerű politikusa, az egykori belügyminiszter nem önként távozott a politikából. A bíróság vesztegetés miatt három év letöltendő börtönre ítélte, amelyből végül jó magaviseletére való tekintettel 22 hónap után szabadult. Netanjahut valószínűleg az indította az összefogásra, hogy számára kedvező eredmények esetén a jelenleg sok kis jobboldali pártból álló koalíció helyett egy sokkal kezelhetőbb három-négy pártot összefogó kormányszövetségre támaszkodhat miniszterelnökként. Az izraeli választásra január 22-én, két nappal az amerikai elnök beiktatása után kerül sor.
2012. 11. 09. (XVI/45)
