Mindez semmiképpen sem megnyugtató, ugyanis a Sandy több, hosszú ideje álló rekordot is megdöntött. Először is: a földet éréskor mért légnyomás a hurrikánban – amely minél alacsonyabb, annál erősebb a vihar – a Sandy esetében 940 millibar volt. Ennél kicsivel magasabbat, 946 millibart mértek 1938-ban egy trópusi vihar esetében. Mindemellett a vihar által keltett hullámok magassága is rekordméreteket öltött: New York kikötőjében 9,91 méteres magasságokba emelkedtek a parti hullámok, ami 2 méterrel haladja meg a tavalyit, amelyet az Irene hurrikán keltett.
A szakértők azt is megállapították, hogy ha a vihar által érintett területet más országok méretéhez hasonlítanánk, akkor a huszadik legnagyobb ország lenne a világon – majd kétszer akkora területtel, mint Texas.
Nem véletlenül mondta Michael Bloomberg, New York City polgármestere, hogy a Sandy „a soha nem látott méretek vihara”. Az okozott anyagi kár tekintetében viszont szerencsére valószínűleg meg sem közelíti a 2005-ös Katrina hurrikán által okozott 108 milliárd dolláros kárt, ám a New York-iak mégsem lennének túl boldogok, ha a jövőben gyakrabban előfordulna hasonló időjárás. Márpedig a meteorológiai szakértők szerint ennek valószínűsége igen magas. Michael Oppenheimer, a Princeton Egyetem professzora a CNN-nek elmondta: „ez csak ízelítő abból, ami jön” a következő évtizedekben. A jövő viharainak súlyosbodása, amelyhez a globális felmelegedés miatt egyre emelkedő tengerszint párosul, komoly veszélyt jelent a világ egyik legdrágább ingatlanövezetére.
A klímaváltozással kapcsolatosan már több éve komoly vita zajlik arról, hogy a sarki jégréteg olvadása következtében milyen gyorsan emelkedik a tengerszint. New York tavaly, az Irene hurrikán okozta áradások után még elkerülte a közvetlen veszélyt, de a szakértők szerint egyre inkább kiszolgáltatottá válik, ugyanis a partvonalon a nagyobb intenzitású viharok és a hozzájuk társuló erős hullámzás megbéníthatják a várost, sőt az áradások erősödésével akár az ivóvízellátást is súlyosan károsíthatják.
A helyzet leginkább olyan lépésekkel javítható, amelyeknek szükségességére a Katrina is rámutatott: a part menti természetes képződmények, például a mocsarak területének beépítésével teljesen fel kellene hagyni. Ezzel párhuzamosan pedig olyan gátrendszereket kell kiépíteni, mint a londoni Temze-gát, illetve a holland Oosterscheldekering, amelyeknek segítségével Hollandia és London lekerültek a tengerszint-növekedés által leginkább fenyegetett partvonalak listájáról, és a sarki jégolvadás jelenlegi mértékével kalkulálva még legalább 2050-ig védelmet nyújtanak. A megoldási javaslatok között szerepel még egy mesterséges sziget- és zátonyrendszer kialakítása a New York–New Jersey felső öbölben, amely mérsékelni tudja a várost elérő hullámzást. Ebben a természetes part menti osztrigatelepek is jó szolgálatot tettek a múltban. A Manhattan köré emelt mesterséges partvonal, amelyről 1901-ben a Times még úgy nyilatkozott, hogy talán évszázadokra megoldotta a város védelmét az áradásokkal szemben, valószínűleg ugyancsak sűrűbben szorul majd megerősítésre és javításra.
2012. 11. 09. (XVI/45)
