Ábrahám Hajnalka
Gazdag ásványlelőhelyeivel a Kongói Demokratikus Köztársaság Afrika egyik leggyorsabban fejlődő országa lehetne. Mégis az egyik legszegényebb, mivel a bányák a lakosságot rettegésben tartó, egymással is harcban álló fegyveres lázadó csoportok kezében vannak. A túlnyomórészt gyermekek és nők munkájával kitermelt, a nyugati világban értékesített fémek – köztük az arany – szolgáltatják a térség konfliktusainak legfőbb anyagi hátterét.
November végén az M23 nevű milícia elfoglalta a Kelet-Kongó területén fekvő Gomát. A mindössze nyolc hónapja szerveződött alakulat célja nem kevesebb, mint Kongó fővárosának, Kinshasának az elfoglalása és a kormány megdöntése. Az ENSZ-megfigyelők szerint a lázadókat korszerű fegyverekkel az egyébként nyugati segélyekkel támogatott ruandai kormány látja el, amelynek szándéka az ásványkincsekben gazdag tartományok Ruandához csatolása. A feltételezést alátámasztani látszik az a tény, hogy a Ruandának szánt mintegy 21 millió fontnyi brit segély visszatartásának bejelentése után a lázadók kivonultak a két hétig megszállva tartott Gomából, és készek tárgyalni. A kongói hadsereg, amelynek egyébként közel 3 ezer katonája már korábban az M23 csoporthoz dezertált, a hét elején visszatért Gomába.
A konfliktus anyagi bázisát a Kelet-Kongó területén fekvő óriási méretű, több milliárd dollár értéket rejtő ásványianyag-lelőhelyek jelentik. Az elektronikai cikkek (például mobiltelefonok) alkatrészeinek alapanyagául szolgáló tantál, valamint volfrám és ón kitermelése mellett a lázadók fő bevételi forrása az arany, ami egyszerűbben értékesíthető és csempészhető. Mintegy 30 ezer dollár (6,5 millió forint) értékű arany zsebben elfér, egy aktatáskában pedig akár 700 ezer dollár (150 millió forint) értékben lehet a szomszédos országokba, Ugandába, Burundiba vagy Tanzániába csempészni az aranyat.
A haszon legfőképpen az egymás ellen harcoló ruandai és kongói lázadó csoportok vezetőihez vándorol. Az M23 csoport Terminátorként ismert vezetője, Bosco Ntaganda a kongói köztársaság hadseregének egykori tábornokaként például évente dollármilliókat halmozott fel az aranyból. Az arany emellett a fegyverutánpótlást is fedezi. Az embertelen körülmények között dolgozó bányászok 40 százaléka gyermek, de mellettük nagy arányban dolgoznak nők is, akiknek többsége a lázadók és a kongói hadsereg tagjai által sorozatosan elkövetett visszaélések elől menekült el otthonából. Kelet-Kongót jelenleg a föld nők számára legveszélyesebb helyeként tartják számon. Az Amerikai Közegészségügyi Folyóirat idén júniusban megjelent tanulmánya szerint naponta több mint ezer nőt, köztük kislányokat erőszakolnak meg.
Az övezetben régóta jelen vannak az ENSZ-békefenntartók, akiknek feladata a fegyveres konfliktusok megakadályozása és a lakosság védelme volna. Az emberi jogok védelmében tevékenykedő Human Rights Watch 2005-ben meglepő tényt hozott nyilvánosságra, mely szerint a békefenntartók részt vesznek az ásványcsempészetben. Idén augusztusban az ENSZ egy alkalmazottját letartóztatták, mert az éjszaka leple alatt ENSZ-emblémával ellátott szolgálati autóján 1200 kilogramm ónt tartalmazó ásványt próbált Ruandába juttatni. Korábban az ENSZ-békefenntartókat az a vád érte, hogy a lázadókat fegyverekkel látják el. Hivatalos becslések alapján a térségben 1994 óta folyó harcok halálos áldozatainak száma mára meghaladja az 5 milliót.
M23
2012. 12. 07. (XVI/49)
