Az el nem kötelezett országok tavaly nyári teheráni konferenciáján a házigazda és Észak-Korea „tudományos együttműködési megállapodást” írt alá, amely számos hasonlóságot mutat az Észak-Korea és Szíria közötti 2002-es egyezménnyel. Az akkori megállapodás alapján Szíriában egy koreai reaktor titkos másolatát készítették volna el, amit harcászati célú plutónium előállítására használtak volna. (A reaktort 2007-ben, még annak teljes elkészülése előtt Izrael egy légi csapással elpusztította.) Sem Irán, sem Észak-Korea nem tette nyilvánossá a szerződés szövegét, de az aláírásnál jelen lévő személyek alapján valószínűsíthető, hogy annak valódi tárgya a tömegpusztító fegyverzet fejlesztése. Phenjant Kim Dzsong Nam, a 2002-es szíriai szerződés veteránja képviselte, iráni részről pedig Mahmúd Ahmadinezsád elnök, az iráni Atomenergia Szervezet feje (akit 2007-ben az ENSZ feketelistára helyezett mint nukleáris, ballisztikus rakétatevékenységben szerepet vállaló tisztségviselőt), több miniszter és az Iráni Központi Bank vezére volt jelen. A legfelsőbb iráni vallási vezető, Ali Hamenei ajatollah ekkor azt mondta Kim Dzsong Namnak: „Észak-Koreának és az Iráni Iszlám Köztársaságnak közös ellenségei vannak, hiszen a gőgös hatalmak nem tudják elviselni a független kormányokat.”
Phenjan és Teherán között egyébként már az 1980–1988-as iraki–iráni háború során élénk fegyverkereskedelem zajlott, ami azóta is virágzik. (Észak-Korea akkoriban Scud rakétákat adott el a perzsa államnak.) Titkosszolgálati jelentések alapján pedig az is biztosra vehető, hogy rakétatesztekben, illetve technológiai fejlesztésekben is szoros együttműködés áll fenn a két állam között.
2013. 03. 14. (XVII/11)
