Az autokrata politikus az igazságszolgáltatás elől menekülve hagyta el Pakisztánt még 2008-ban, az országban azóta is három elfogatóparancs van érvényben ellene. A vádak szerint Musarrafnak szerepe volt hatvan iszlámábádi bíró jogtalan letartóztatásában, 2006-ban állítólag ő rendelte el Akbar Bugti beludzsisztáni függetlenség párti vezető likvidálását, 2007-ben pedig ölbe tett kézzel nézte végig a Benazir Bhutto néhai miniszterelnök elleni merényletet, noha lehetősége lett volna megakadályozni azt. Despotikus uralma alatt politikai ellenfelei sokszor titokzatosan eltűntek, jobb esetben kínvallatás várt rájuk. Habár Musarraf letartóztatását egy közelmúltbeli bírósági döntés elnapolta, a politikusnak tíz napon belül meg kell jelennie az ítélőszék előtt.
Nem könnyíti meg Musarraf helyzetét az sem, hogy a pakisztáni tálibok esküdt ellenségeivé váltak, amikor a 2001. szeptember 11-ei támadásokat követően az Egyesült Államok mellé állt a terrorizmus elleni küzdelemben. A múltban Musarraf már két ellene irányuló merényletet élt túl, az al-Kaida azonban nem adja fel: nyilvános videoüzenetekben esküdtek meg, hogy megölik, speciális öngyilkos brigádokat képezve ki arra az esetre, ha a politikus visszatérne Pakisztánba.
Tervei szerint Musarraf a merényleteket és a börtönt elkerülve győzelemre viszi Pakisztáni Muszlim Liga elnevezésű pártját a május 11-ei választásokon. Ez lesz az ország történetében az első olyan megmérettetés, amikor egy demokratikusan megválasztott kormány adja át a vezetést egy másiknak. Elemzők szerint azonban valószínűtlen, hogy a megtépázott hírnevű, hatvankilenc éves exelnök újra jelentős politikai szerephez jusson. Versenytársai között van Navaz Sarif egykori miniszterelnök, akit Musarraf 1999-ben katonai puccsal mozdított el, valamint a profi krikettjátékosból népszerű politikussá avanzsált Imran Khan is.
Bár Pakisztánban sokan elégedetlenek az elmúlt öt év gazdaságpolitikájával, csak kevesen sírják vissza Musarraf egyeduralmát, aki várhatóan nem lesz képes néhány mandátumnál többet megszerezni. Térvesztését jelzi az is, hogy a vártnál jóval kevesebben, csupán mintegy kétezren várták a hét elején hazatért vezért a karacsi repülőtéren, miközben politikai ellenfelei tízezres ünneplő tömegek felvonulásával indították a kampányt.
2013. 03. 29. (XVII/13)
