A Jérome Cahuzac körüli botrány nemcsak a konkrét tettek miatt nagyon kellemetlen a kormány számára, hanem annak szimbolikus jellege miatt is. Költségvetési miniszterként Cahuzac feladata volt a költségvetési szigor – más szavakkal a megszorítások – kivitelezése az egyre nagyobb költségvetési hiánnyal rendelkező Franciaországban. A hiány a tavalyi évben 4,8 százalék volt, szemben a megcélzott 4,5 százalékkal, az ország teljes tartozása pedig több mint 5 százalékkal emelkedett egyetlen év alatt, meghaladva a 90 százalékot. A kormány ugyanakkor megígérte Brüsszelnek, hogy az év végére 3 százalékra csökkenti a költségvetés hiányát, amihez drasztikus lépésre kell elszánnia magát. Mindezek fényében az egész kormány hitelességét rombolta le az a tény, hogy a költségvetési miniszternek titkos számlája van Svájcban.
A Cahuzac titkos számlájáról szóló hír még tavaly decemberben röppent fel, amikor a Mediapart nevű oknyomozó weboldal megírta, hogy a miniszternek a Svájci UBS nevű bankban volt egy titkos bankszámlája egészen 2010-ig. A portál szerint egy nappal azelőtt, hogy Cahuzac a Nemzetgyűlés költségvetési bizottságának elnöke lett, egy diszkrét utat tett Genfbe, ahol lezárta a számlát, a pénzt pedig egy ázsiai adóparadicsomban lévő bankba utalta.
Jérome Cahuzac a portál információit őrültségnek nevezte, és mindenhol azt nyilatkozta, hogy sohasem volt számlája Svájcban vagy más külföldi országban. A Mediapart viszont egy olyan felvételt hozott nyilvánosságra, amelyen egy férfihang – a portál szerint Cahuzac – azt mondja: „Az aggaszt, hogy ez a számla még mindig meg van nyitva a UBS-nél. Az UBS nem a legelrejtettebb bank.” A hangfelvételt végül az ügyészség is megvizsgálta, és arra a konklúzióra jutott, hogy azon a miniszter hangja hallható.
Ezt követően Cahuzac március végén kénytelen volt lemondani kormányzati pozíciójáról és átadni a miniszteri széket Bernard Cazeneuve Európa-miniszternek. Cahuzac tovább tagadta az ellene felhozott vádakat, még a Nemzetgyűlés előtt is – április 2-án azonban végül elismerte, hogy valóban rendelkezett egy számlával a svájci UBS bankban, amelyen 600 ezer eurót helyezett el. Svájci lapok szerint viszont ennél jóval több pénzről is szó lehetett. Az RTS nevű lap szerint 2009-ben Cahuzac 15 millió eurót próbált meg befektetni egy pénzügyi alapba, ami végül meghiúsult, mert az alap kezelői kockázatosnak tartották azt, hogy ismert politikai személyiség. A Tages-Anzeiger szerint ezt követően, amikor a pénzt átutalta Szingapúrba, Cahuzac hamis adóbevallást készített. A volt miniszter számára nagyon rosszkor jöttek ezek a lapinformációk, a francia adóhatóság ugyanis a közelmúltban kezdett el ellene egy széleskörű vizsgálatot adóelkerülés miatt.
Bár Cahuzac kedden még a képviselői mandátumáról is lemondott, az ügy hatalmas csapást jelent François Hollande és kormánya számára. A költségvetési hiány leszorítása érdekében ugyanis Hollande hadat üzent az adóelkerülés ellen, és minden követ igyekszik megmozgatni, hogy ne lehessen vagyonokat kimenteni adóparadicsomokba. Az egész erőfeszítés morális háttere vált hiteltelenné azáltal, hogy egy magas rangú kormánytag is részt vesz az adóelkerülésben. Hogy mentse a menthetőt, François Hollande úgy döntött, az összes kormánytagnak nyilvánosságra kell hoznia a vagyonát.
A transzparencia jegyében hétfőn nyilvánosságra hozott adatok azonban nem biztos, hogy valóban meggyőzték a megszorításoktól rettegő polgárokat. A listából ugyanis kiderül, hogy a baloldali arisztokráciának is nevezett szocialista politikusok némelyike komoly vagyonra tett szert az elmúlt évtizedekben. Laurent Fabius külügyminiszter vagyona például mintegy 6 millió euróra tehető, amelynek része egy párizsi és két vidéki ingatlan valamint 600 ezer euró értékű műtárgy. Michele Delaunay, az idősekért felelős miniszter vagyona szintén jelentősnek mondható, körülbelül 5,4 millió euróra tehető, de a legtöbb miniszter ugyanúgy nem mondható szegénynek. A transzparenciát erősítő lépés könnyen kontraproduktívvá válhat François Hollande számára, akinek elhíresült mondása, hogy „nem szeretem a gazdagokat”.
Mindenesetre a tovább romló közvéleménykutatási adatok rossz előjelet jelentenek a francia elnöknek, mint ahogyan az is, hogy a Maliban tartott győzelmi látogatásakor kapott tevét a helyi lakosok végül levágták és pörköltként megették.
2013. 04. 19. (XVII/16)
