Európa más országainak arisztokráciájával ellentétben a holland uralkodók, akik látszatra középosztálybeli életvitelt folytatnak, jelentős politikai befolyással rendelkeznek. Olyannyira, hogy Beatrix királynő – hágai bennfentesek állítása szerint – egyszer egy politikust kizárt a kormányalakítási folyamatból, mivel nézetei az övéivel ellentétesek voltak. Tervei szerint Vilmos Sándor is rendszeresen találkozik majd a miniszterelnökkel, ám a jövőben a kormánykoalíció alakításában a király pártpreferenciája sokkal kisebb súllyal bír majd. Úgy gondolja, a királyság jelentősége nem csökken akkor sem, ha a pártok maguk hozzák létre koalíciójukat.
A 46. születésnapja után három nappal trónra került Vilmos Sándor minden tradícióval azonban nem szándékozik szakítani, mivel szerinte azok az állandóságot és stabilitást jelentik a nemzetnek. Emellett azonban 21. századi király akar lenni, aki inspiratív, és hűen reprezentálja a holland társadalmat, amelynek a trónváltást megelőző közvélemény-kutatási adatok alapján 73 százaléka vallotta, hogy a monarchiának továbbra is fenn kell maradnia, és 89 százaléka fejezte ki Vilmos Sándor iránti szimpátiáját.
Ebben valószínűleg szerepet játszik a királyi fizetés drasztikus csökkentése érdekében 40 ezer aláírást összegyűjteni igyekvő Új Republikánus Társadalom nevű szervezet javaslatára adott válasza is. A beadvány előterjesztői Vilmos Sándor fizetését – anyjának évi 850 ezer eurós adómentes fizetésével szemben – 150 ezer euróban maximálnák. Az akkor még trónörökös azt nyilatkozta: örömmel vetné alá magát a megszorításnak, és arra is hajlandó, hogy jövedelme adókötelessé váljon. Emellett hangsúlyozta, hogy ez a környezetében dolgozó egyes személyek munkahelyét veszélyeztetheti.
A szimpátiához minden bizonnyal hozzájárul az a jelentős változás is, amelynek során a keményen bulizó, „Sörhercegnek” nevezett ifjúból felkészült trónörökös vált. A tiné-dzserkorában nehezen kezelhető fiút Walesbe küldték, hogy gimnáziumi tanulmányait befejezze. Visszatérve a Holland Királyi Haditengerészeti Akadémián tanult, és a haditengerészetnél szolgált, ahol később kapitányi rangot szerzett. Trónra lépésekor erről, valamint a hadseregben és a légierőnél elnyert rangjairól is lemondott.
A haditengerészeti tanulmányok után Vilmos Sándor a leideni egyetem történelem szakán diplomázott 1993-ban. Ezt követően komoly lépéseket tett, hogy megváltoztassa az ifjúként róla kialakult negatív képet. Erőfeszítésének eredményeképpen 1998-ban a holland parlament rábólintott, hogy a sportügyek iránt érdeklődő trónörökös a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja legyen. Apja nyomdokain haladva fontosnak tartotta a vízügyekkel való törődést, ami a túlnyomórészt tengerszint alatt fekvő országban életbevágó kérdés. Munkája elismeréseként 2006-ban az ENSZ Víz- és Egészségügyi Tanácsadó testületének titkárává nevezték ki. Talán emiatt is váltott ki világszerte felháborodást a herceg részvétele 2012. április 30-án, pontosan egy évvel trónra lépése előtt, egy holland kisvárosban megrendezett WC-kagyló-hajító versenyen. Az esemény egyébként saját nagyanyja, Júlia királynő születésének tiszteletére tartott emléknapon történt. Vilmos Sándor később sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy tudtán kívül épp a fejlődő Gambiába segélyként szállítandó WC-csészéket dobálta.
A bizarr, de Hollandiában nem egyedi népünnepélyen való szereplése ellenére a király megfontolt családapa. 2002-ben az argentin származású Maxima Zorreguietával kötött házasságuk gyümölcse három kislány, akik közül a legidősebb, a 9 éves Catharina-Amalia Vilmos Sándor trónra lépésének napján trónörökössé vált. Apja azonban hangsúlyozta, hogy ez semmilyen különleges bánásmóddal nem jár. A cím akkor válik valóságossá, amikor 18. életévét betöltve a kormány alkotmányban rögzített tanácsadó testületének, a holland Államtanácsnak a tagjává válik. Addig a kislány hivatalos eseményeken csak nagyon indokolt esetben vehet részt – nyilatkozta a király.
Felesége elkötelezett támogatója a kisebbségeknek, ezen belül a homoszexuálisoknak is, ráadásul egy olyan országban, amely a világon elsőként, már 2001-ben engedélyezte az azonos neműek közötti házasságot. A melegek mellett leginkább az etnikai kisebbségek mellett áll ki, és egyik fontos céljának tartja munkahelyek létesítését a bevándorló nők számára. 2005-ben az ENSZ egyik, az elszegényedett rétegek felemelkedését segítő tanácsadó testületének is tagjává választották. Ennek némileg ellentmond, hogy a királyi pár 2008-ban egy luxusnyaraló-komplexumot kezdett építeni a rendkívül szegény Mozambik partjain, amelyet 2009-ben a közvélemény nyomására végül is eladtak.
2013. 05. 17. (XVII/20)
