1944. augusztus 12-én a 16. SS páncélosgránát-osztag négy egysége indult az olaszországi Sant’Anna di Stazzema nevű falu felé. A lakosság a jelzőrakéták fényére és zajára riadt fel. A férfiak, attól tartva, hogy összefogdossák és munkatáborokba hurcolják őket, elmenekültek a környező hegyekbe, így a településen főként idősek, gyerekek és nők maradtak.
Az SS katonái Sant’Annában és a környező településeken brutális módszerekkel mészárolták le az embereket. Vaccarecciában kézigránátokat dobtak az összeterelt emberekre, majd pisztolyokkal lőni kezdtek rájuk. Sant’Annában két gépfegyverből nyitottak tüzet a templom előtti téren összeterelt 120-140 emberre. A település minden házát felgyújtották, szinte csak az elmenekült férfiak élték túl az órákon keresztül tartó mészárlást.
A meggyilkoltak pontos száma a mai napig ismeretlen, 400 és 560 közé teszik az olasz civil lakosság ellen elkövetett második legnagyobb mészárlás áldozatainak számát. A szóban forgó SS osztag összesen 250 falut dúlt fel Közép- és Észak-Olaszországban, aminek mintegy kétezer civil lakos esett áldozatul. A Sant’Anna-ihoz hasonló, főként Kelet-Európában elkövetett mészárlások legtöbbjét a mai napig nem derítették fel, és a bűnösöket sem vonták felelősségre.
A Sant’Anna-i ügyben azonban történtek kísérletek. 1994-ig főként a NATO-partneri kapcsolat miatt a római ügyészség tartotta vissza a szövetségesek által összegyűjtött aktákat. Áttanulmányozásuk után 2004-ben megindult az akkor még nyolc élő felelős elleni per. A tárgyalást a vádlottak távollétében tartották meg, mivel valamennyien Németországban éltek. 2005. június 22-én a bíróság mind a tíz vádlottat életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte, és kártérítés megfizetésére kötelezte. Ez volt az első alkalom, amikor néven neveztek néhány elkövetőt, és kimondták, hogy nem a partizánokkal szembeni védekezésről – amellyel a németek érveltek – volt szó, hanem szándékos gyilkosságról. Ennek ellenére az ítélet semmilyen következménnyel nem járt, mivel annak németországi érvényességét nem ismerik el, ezért ott nem büntetik meg őket, és nem is adják ki a tetteseket Olaszországnak.
Németországban 2002-ben indított eljárást a stuttgarti ügyészség, de vádemelésig sem jutott az ügy. A tíz évig tartó eljárást nemrég megszüntették, mivel az elkövetők egyéni felelősségét nem tudták bebizonyítani. Olaszországban természetesen nagy felháborodás kísérte a döntést. Giorgio Napolitano államfő is megszólalt az ügyben, kritikával illetve a német hatóságokat. Joachim Gauck szövetségi elnök személyesen utazott Sant’Anna di Stazzemába, ahol hangsúlyozta: „Mélyen sérti jogérzékünket, ha az elkövetőket nem lehet megbüntetni, mert a jogállam eszközei ezt nem teszik lehetővé.”
A közelmúltban ismét felcsillant a remény: az utolsó túlélő, a 78 éves Enrico Pieri (kis képünkön) megbízásából vizsgálódó Carlo Gentile kölni történész hivatalos szakvéleményt adott ki, amely súlyos hibákat mutatott ki a stuttgarti ügyészség eljárásában, és az ügy újrakezdését sürgette. A Sant’Anna di Stazzemában történtek során a stuttgarti ügyészség szerint nem lehetett „büntetőjogi szempontból szükséges biztonsággal megállapítani”, hogy a vérfürdő során „előre kitervelt megsemmisítési akcióról lett volna szó”. Ezen kívül kimondták, hogy a „még életben lévő vádlottakra vonatkozóan” nem lehet „a szükséges biztonsággal” megállapítani, hogy ők követték el saját kezűleg a gyilkosságokat, vagy kimutathatóan segítséget nyújtottak bennük. Gentile szerint ugyanakkor az eredeti vádlottak mindegyike SS-parancsnok vagy helyettes volt, akik fontos szerepet játszottak az olasz mészárlásokban.
Michele Silicani, Sant’Anna di Stazzema polgármestere sem tudja megemészteni, hogy a stuttgarti ügyészség nem hajlandó újra nyomozni a mészárlás ügyében. „Németországba megyek igazságot követelni! Csupán az a feltételezés, hogy 560 ártatlan civil személy, köztük gyermekek, nők, idős emberek meggyilkolásában ne legyen előre megfontolt szándék, elfogadhatatlan – nyilatkozta Silicani. – A megbocsátás nem jelent felejtést, vagy a hibák eltörlését… a bűnösöknek hordozniuk kell bűneik terhét, míg végül az emberekénél és a történeleménél magasabb rendű ítélet elé kell majd állniuk.”
Enrico Pierinek, az utolsó túlélőnek egy lehetősége van még, ha ismételten panaszt nyújt be a stuttgarti ügyészség döntése ellen. Akkor az egyetlen túlélő áldozat fog szemben állni a még élő öt elkövetővel. Silicani polgármester pedig kijelentette: ha kell, akkor Strasbourghoz fordul az igazság kimondása érdekében.
2013. 06. 07. (XVII/23)
