„Péntek éjjel tudatosult bennünk, hogy árvízre számíthatunk. Az éjszaka közepén riadtunk fel rá, ahogy az eső csapkodta az ablakot” – számolt be a BBC-nek a Prágában élő skót Ruairi Wilson, akit nem utolsósorban a kedvező éghajlat vonzott menyasszonyával együtt a közép-európai világvárosba. Szombaton az eső már olyan erővel tört a városra, hogy Wilson saját bevallása szerint még Skóciában sem látott soha ehhez foghatót. Az ítéletidő egyre csak fokozódott: vasárnapra virradó éjjel már olyan hangerővel dörgött az ég, hogy a szintén prágai Roger Allen azt hitte, földrengés van a városban. Akik vasárnap a zord időjárás ellenére lesétáltak a folyó partjára, már láthatták is a sebtében felhúzott gátakat.
Közben teljes gőzzel folyt a munka: az állatkert „lakosságát” benyugtatózva szállították biztonságos helyre, míg a Károly hidat lezárták a forgalom elől. Ugyanígy 10 metróállomás is megközelíthetetlenné vált, több föld alatti bevásárlóközponttal együtt. A világörökség részét képező városban mindenki attól félt, hogy megismétlődik a 2002-es,
hatalmas pusztítással járó áradás, de Prága ezúttal szerencsésebbnek bizonyult – nem úgy, mint más települések. Tomás Nemecek szerint sokat tanultak az akkor történtekből: „Úgy tűnik, az elmúlt tizenöt évben az emberek hozzászoktak az árvizekhez. Sokkal szakképzettebben járnak el, kevesebb a halál- és káreset”. Egy másik polgár szerint a közösségi média nagyszerűen összefogta a helyieket: a város védettebb részeinek lakói például vendégágyakat ajánlottak fel az árvíz miatt kitelepítettek részére, sokan pedig pénzzel is támogatják a károsultakat az erre a célra létrehozott bankszámlákon.
Az áradás igazi áldozatai ezúttal kisebb települések voltak. Víz alá került például Ústí nad Labem Strekov nevű külvárosa. Itt több ezer háztartásban nincs villany, mert az áramszolgáltatók biztonsági okokból kikapcsolták az áram-elosztókat. A trolibuszok is leálltak, és a százezres városból mintegy 3700 embert telepítettek ki.
Decínben a kikötőből elszabadult és a folyóba került két hatalmas, de üres gáztároló ciszterna, amelyek Németország felé sodródnak. Lovosicében egy nagy helyi vegyi üzemet védő mobilgát került veszélybe. A 2002-es árvíz annak idején 200 millió koronás kárt okozott a gyárnak.
A Moldva és az Elba összefolyásánál fekvő Melník kikötőjében egyre erősebben szivárog a víz a gátakon keresztül: félő, hogy át fognak szakadni. 7 ember veszítette életét az áradásban: voltak, akikre a házuk dőlt rá, mást végzetes áramütés ért, az utolsó halálos áldozat pedig egy hölgy volt, aki hétfőn este sétáltatni vitte a kutyáját, és rádőlt egy alámosott fatörzs.
A cseh kormány az eddigi tervek szerint 5,3 milliárd koronát fordít az árvíz okozta károk felszámolására, de valószínűleg ennél sokkal nagyobb összegre lesz majd szükség. A bajba jutott csehek az EU szolidaritási alapjától is segítséget várnak.
A német-osztrák határon fekvő Passaunál a Duna hétfőn este 12,8 méteren tetőzött, ami utoljára több mint ötszáz évvel ezelőtt, a középkorban történt meg. Az 50 ezer lakosú település víz alá került, áram és palackozott víz nélkül.
A válságos helyzetre való tekintettel Angela Merkel személyesen látogatott a városba, 100 millió eurós rendkívüli segélyt ígérve a bajba jutottaknak. „Az ablakon keresztül kellett menekülnöm”– mondta el a Bild.de internetes oldal tudósítójának a 23 éves egyetemista Barbara, a kitelepítettek egyike: „Csupa víz vagyok, kár, hogy az utolsó pillanatig vártam. A végén az első emeleti lakás ablakából ugrottam a mentőcsónakba. Csak a könyveimet tudtam megmenteni, minden egyéb elveszett.” Yvonne Gaspar és Marlene Keller, akik szintén a városban tanultak, igyekeztek mindenüket szárazra menekíteni: „Tíz percünk volt pakolni, el kellett hagynunk a lakást. A mobilunk és a laptop volt a legfontosabb!
A laptopon ott vannak a régi utazásaink képei, és az összes egyetemi iratunk. Ez az életünk!”
A 41 éves regensburgi takarító, Christian Scheibeck nem tudott ennyi mindent magához venni. „Ami a legfontosabb az életemben, már biztonságban van: a feleségem és a gyermekeim. Megmentettem még egy porcelán angyalt, amit örököltem, illetve egy-egy képet a nénikémről és a nagymamámról” – nyilatkozta a férfi.
Drezdában a lakosok egyre frusztráltabbak. Itt több száz embert kell biztonságba helyezni, és több utcát lekapcsoltak a villanyhálózatról. Szerdán délelőtt már 827 centimétert mértek, és a tetőzés csak későbbre várható. Katja Philipp és barátja, Stefan Hettasch csak gumicsizmában tudnak bejutni Lockwitzal utcai lakásukba. „Már 2002-ben is teljesen elárasztotta a víz” – panaszkodtak a sajtónak. „A városi árvízvédelmi intézkedések ellenére a laká-sunk újra víz alatt van.”
Sokaknak azonban nemcsak az ár okozott bosszúságot. Andreas Klangot nem várt meglepetés érte, miközben méteres vízben álló lakásából mentette a javait.
Az ingatlanügynökként dolgozó Klang elmondása szerint „minden olyan gyorsan történt. A bútorokat és az értéktárgyakat biztonságba kellett helyeznem, és gyorsan elhajtani az autóval, mielőtt teljesen elönti az utat is a víz.” Mivel a Mitsubishit csak a járdán tudta leállítani, gyorsan meg is érkezett a 35 eurós büntetőcédula. „Az ember a javaiért küzd, ezek meg ahelyett, hogy segítenének pakolni, mikuláscsomagokat küldenek” – summázta Klang a történteket. A polgármester a Bild.de megkeresésére annyit reagált, hogy a jármű túl sokáig állt a tilosban, ezért büntették meg. Mivel azonban a helyzet időközben tisztázódott, a csekk befizetésétől kivételesen eltekintenek. Vigyázniuk kell a tilosban parkolással a lakosoknak még Lipcsében és Drezdában is, ahol például az elárasztott utcákon mobil parkolási ellenőrző berendezések álltak, és a helyi önkormányzat képviselője nyilatkozatban elmondta, hogy az árvíz ellenére sem hagyják abba az ellenőrzést.
Elárasztotta a víz Németország legrégebbi Simson motorkereskedőjét is. Harry Windisch 1971 óta árulja az NDK-ban gyártott, hazánkban is igen népszerű motorbicikliket Wilkau-Hasslauban. Az árvíz a nyitás óta harmadjára önti el a boltját. „Nem történt volna ez meg, ha készen lenne már az árvízvédelmi fal” – mondja Windisch úr. A fal ugyanis néhány méterre ér véget a boltjától, és azért nem készült el, mert a helyi lakosok újra és újra tiltakoztak a felépítése ellen. „Attól tartottak, hogy a fal mentén összegyűlik majd a talajvíz, de ez marhaság, és most aztán meglett a baj!” A katasztrófa azonban nem vette el a kedvét a 71 éves kereskedőnek:
barátai és a családja segítenek a takarításban, miután a helyi tűzoltók kiszivattyúzták a vizet az üzletből. Korábban is előfordult már, hogy az üzletben legalább egy méteres víz állt.
A Münchent és Salzburgot összekötő autópályát jelenleg legfeljebb csónakkal lehet használni. Nincsenek jobb állapotban a sínek sem: 160 utast kellett katonai barakkokban elszállásolni, miután vonatuk elakadt az áradás miatt. A salzburgi tartomány hegyvidéki részein az áradó patakokon kívül a sárlavinák is komoly károkat okoztak. Sok osztrák vendéglátó már egyáltalán nem bízik abban, hogy még az idei szezonban helyre tudja állítani panzióját, szállodáját vagy éttermét. Ugyanígy a mezőgazdaságban dolgozók is legalább egy terméketlen évre számítanak a sárral elborított területeken. A tiroli Kössenben a hét végén 200 házat és gazdaságot öntött el a víz. Ausztria-szerte 19 ezer tűzoltó, 1600 katona és több száz önkéntes civil vett részt kedden a mentési és árvízvédelmi munkálatokban, az osztrák kormány pedig „azonnali és bürokráciamentes” segítséget ígért a károsultaknak a költségvetés terhére. Az áradásoknak itt 2 halálos áldozata van, több embert pedig még mindig keresnek.
Szlovákiában a Morva vízszintje egy nap alatt több mint egy métert emelkedett, jobb oldali rakpartja Ligetfalunál már víz alatt van. Pozsonynál egy nap alatt közel 120 centiméterrel emelkedett a Duna vízszintje, amely szerda reggelre elérte a 9,7 métert. Ez már alig marad el a 2002-ben mért több mint száz éves rekordtól. A hatóságok lezárták a Pozsony nyugati városrészébe, Dévénybe vezető utat, mert annak egy része már víz alatt áll. A városrész önkormányzata arra buzdította az ott lakókat, hogy biztosítsanak maguknak elegendő élelmiszert és ivóvizet arra az esetre, ha az árvíz elvágná őket a külvilágtól.
2013. 06. 07. (XVII/23)
