A szexmunkások száma már tíz éve 100 ezer környékén járt csak Teheránban, az ország fővárosában. A muszlim hírközlési hatóságok szerint viszont bizonyos információk „negatív pszichológiai hatással” vannak a társadalomra, ezért hivatalos statisztikáról ne is álmodjunk! Viszont egyéb adatokból kiderül, milyen gyökeres és sokkoló változáson ment keresztül az iráni társadalom az elmúlt harminc évben.
Először is drasztikusan csökkent a születések száma, ami a fogamzásgátlás és a nyugati típusú családmodell széleskörű elfogadását, valamint az abortusz egyre elterjedtebb alkalmazását jelzi. A 66 milliós Irán az elmúlt két évtizedben a történelem legnagyobb termékenységi zuhanását produkálta; a népességnövekedés 2012-re 3,9 százalékról 1,2-re zuhant, annak ellenére, hogy a lakosság több mint fele 35 év alatti. Ezzel párhuzamosan nőtt a válások száma. Amellett, hogy az általános házasodási életkor mindkét nemnél drasztikusan kitolódott (a házasságra érett lakosság 40 százaléka szingliként él), az ezredfordulón jegyzett 50 ezer válás mára megtriplázódott.
2008-ban jelent meg az Ifjúsági Minisztérium tanulmánya, melyből kiderül, hogy a felmérésben válaszadó férfiak döntő többsége legalább egy kapcsolatban élt már házassága előtt. Ez az adat a nyugati olvasóknak nem tűnik riasztónak, de tíz éve Iránban még lehetetlenségszámba ment. Megjegyzendő, hogy e tiltott kapcsolatok 13 százaléka eredményezett végül nem kívánt terhességeket és rendszerint abortuszt.
Még ellentmondásosabb a szexipar virágzása. Bár már a kilencvenes években is jelen volt a prostitúció, nem nagyon tették az ablakba. Teherán bizonyos városrészei viszont ma már amszterdami állapotokat mutatnak. A kliensek pontosan tudják, hogy melyik útszakaszokon és városrészekben találhatják meg a szükséges „árut”. Külföldön élő irániak hazatérve sokkoló állapotokról számolnak be. Többen egyöntetűen állítják, hogy Teherán erkölcstelenségével a konzervatív városok sorába szorítja az olyan metropoliszokat, mint London.
A szexuális szolgáltatásokat életmódszerűen nyújtó nők 10-12 százaléka házasság mellett űzi az ipart, ami a véresen szigorú házasságtörési törvények mellett hajmeresztő adatnak tekinthető. Sok szexmunkás kerül ki a 14–18 éves korosztályból is. A BBC közelmúltbeli jelentése pedig arra világított rá, hogy a prostituáltak között egyre nagyobb arányban jelennek meg férfiak is, akiket elsősorban gazdag középkorú vagy fiatal képzett nők, illetve homoszexuális férfiak igényelnek egyéjszakás kalandokra. A kiberprostitúció pedig kifejezetten a fiatalokat célozza meg.
A közerkölcsök lazulásához hozzájárul a muszlim vallásban szintén nagy bűnnek számító alkoholizálás elterjedése is – e tekintetben egyébként Szaúd-Arábia is az élen jár. A szexuális liberalizáció nem csupán a városi középosztályt jellemzi; a még mindig fundamentális hiten álló provinciális rétegekbe is begyűrűzött a „nyugati kór”, bár e térségekben még mindig uralkodó a tradicionális, patriarchális családmodell.
Az iráni „szexforradalommal” kapcsolatban számos lehetséges magyarázat látott már napvilágot az e téren már képzettnek minősülő Nyugaton. Egyesek gazdasági összefüggéseket vélnek felfedezni, mások szerint az urbanizáció, a csúcstechnológia és az internetvilág okozza a pornografizálódást. Ahogy a nyugati társadalmakban, úgy Iránban is egyenesen arányos a nők emancipálódása a szexuális liberalizáció növekedésével. Iránban is egyre több a magasan képzett, önálló nő (az egyetemi hallgatók 65 százaléka nő), akiknek feminista szemléletváltása jelentősen hozzájárult a családmodell felborulásához a perzsa országban.
Hasonló modernizációs folyamatok figyelhetők meg egyébként gyakorlatilag az egész Közel-Keleten, ha szexforradalomról máshol még nem is igen beszélhetünk (bár egyes elemzők szerint ez is csak idő kérdése). A „freudi” álláspont szerint paradox állapot alakult ki Iránban; vagyis pontosan a páratlanul rigorózus és véres megtorlást ígérő erkölcsi rendszabályok teszik ennyire radikálissá a szexuális kibontakozást.
Annyi mindenesetre tény, hogy az 1979-es forradalom óta a Khomeini-rezsim alatt a hatalom az iszlám vallást önmaga legitimációjára használta föl, és törvényhozásában semmilyen korlátot nem állított föl a köz- és magánszféra között, ami gyakorlatilag azt eredményezte, hogy a magánszférának nincs olyan aspektusa, amelyet ne szabályoznának az iszlám törvények. Számos elemző tehát passzív ellenállási mozgalmat vél felfedezni a változások mögött, ami jelentős veszéllyel fenyegetheti a rezsimet.
A felnövekvő forradalmi generáció csalódott a hatalomban, amely csak hellyel-közzel tartotta be ígéreteit. Egyesek posztiszlám reformmozgalomról beszélnek, mások egyenesen erotikus köztársaságnak titulálják az iszlám országot. Az új generációk mindenesetre közéletileg kevésbé motiváltak; a személyes szabadságot pedig egyre többen értelmezik úgy, hogy még a tradicionális szexuális kereteket is átléphetik. Így például már Iránban is egyre népesebb a melegek tábora.
Online panasz
2013. 06. 07. (XVII/23)
