hetilap

Benjamin Netanjahu miniszterelnök beszédében gazdasági okokkal magyarázta azt, hogy az „arab tavasz” zűrzavara és a véres szíriai polgárháború által feldúlt Közel-Keleten mégis vannak biztató jelek, amelyek egy új korszak kezdetét jelenthetik.

„Izrael az egyik legoptimistább nemzet a világon. Itt az emberek 75 százaléka azt várja, hogy a jövő jobb lesz, mint ma, miközben a New York-ban élők 75 százaléka szerint a mai helyzet jobb, mint ami holnap lesz” – állította Natan Saranszki. A világhírű emberi jogi aktivista jelenleg a nemzetközi bevándorlást irányító szervezet, a Zsidó Ügynökség (Szochnut) elnöke, akit Izraelben sokan a jövőre leköszönő Simon Peresz államelnök lehetséges utódjának tartanak. Saranszki beszédében elismerte, hogy eddig a Párizsból vagy New Yorkból érkező alijázóknak komoly gazdasági és életszínvonalbeli áldozatot kellett hozniuk azért, ha Izraelben akartak letelepedni. Most azonban „aki Párizsból alijázik, bízhat abban, hogy a gyerekei még nála is sikeresebbek lesznek, mert sok izraeli fiatal bebizonyította azt, hogy itt többet lehet elérni, mint Nyugaton” – állította Saranszki, aki idézte azt a mondást, miszerint egyre több izraeli tinédzser előbb szerzi meg első (dollár)millióját, mint megvásárolná az első öltönyét. Az elmúlt években 30 százalékkal nőtt az alijázók száma Franciaországból, 20 százalékkal Argentínából és 50 százalékkal Magyarországról – részben annak köszönhetően is, hogy ma Izraelben a legkisebb a munkanélküliség a fejlett ipari országok közül.

Benjamin Netanjahu szintén egy régi viccel illusztrálta azt, hogy miért van alapja az optimizmusnak Izraelben. A miniszterelnök emlékeztetett rá, hogy sokáig arra a kérdésre, miszerint hogyan lehet „egy kisebb vagyonra” szert tenni Izraelben, a válasz az volt, hogy „nagyon egyszerűen, feltéve, hogy az ember előzőleg egy nagyobb vagyonnal rendelkezett”. (A konferencián a felszólalók amúgy is számos ismert zsidó viccet úgy idéztek, mint amelyek mára idejét múlták. E megjegyzések többsége Mózest rehabilitálta, akit eddig azzal hibáztattak, hogy „negyven évig bolyongott a sivatagban, mire megtalálta az egyetlen helyet a Közel-Keleten, ahol egy csepp olaj sincs”. Egy másik mondás szerint Mózes rossz navigátor volt, aki a sivatagban elnézte a térképet és Kánaánba vezette a népet Katar vagy Kuvait helyett.)

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek