John Kerry mindent bevetett, hogy eredményt tudjon felmutatni a Közel- Keleten: öt hónap alatt már hatodszor látogatott a térségbe, hogy a tárgyalóasztalhoz való visszatérésről győzködje a palesztin és izraeli feleket. Erőfeszítése látszólag eredménnyel járt, amikor Jordánia fővárosában bejelentette, hogy egyezség született a béketárgyalások folytatásáról. A helyzet azonban ennél sokkal bonyolultabb.
Az amerikai külügyminiszter bejelentése sokakat meglepetésként ért, korábban ugyanis egyik fél sem támogatta nyíltan javaslatait a tárgyalások újrakezdésére. Ráadásul senki sem árult el részleteket az egyezségről. Néhányan ezért azt a következtetést vonták le, hogy a bejelentés valójában Kerry részéről a nyomásgyakorlás taktikája: így próbálja kikényszeríteni, hogy a felek felsorakozzanak mögé.
Nem volt meggyőző a palesztin fél reakciója: Mahmúd Abbász palesztin elnök két embert hatalmazott fel arra, hogy a témában megszólaljon. Az egyik tanácsadója Nabil Abu Rdeneh volt, aki elmondta, hogy az Izraellel folytatott hivatalos tárgyalások még mindig akadályokba ütköznek. A tanácsadó leszögezte: ahhoz, hogy asztalhoz üljenek, előfeltétel, hogy Izrael az 1967 előtti határvonalakat fogadja el a tárgyalás alapjaként, és leállítsa a telepek építését. Abu Rdeneh elmondása szerint Abbász abba egyezett bele, hogy delegációt küld Washingtonba, ahol alacsonyabb szinten előzetes egyeztetéseket folytatnának az izraeli féllel a béketárgyalások feltételeiről. Azt is hangsúlyozta, hogy ha nem sikerül megállapodniuk, akkor „minden lehetőség az asztalon lesz”, vagyis a Palesztin Hatóság az ENSZ-hez fordulhat Palesztina teljes jogú tagságának elismeréséért.
2013. 07. 26. (XVII/30)
