Gyorsan felállt az átmeneti kormány: mindössze két hét telt el azóta, hogy a hadsereg menesztette Mohamed Murszi elnököt, és az új kabinet már le is tette esküjét Adli Manszúr ideiglenes elnök előtt, amit élőben közvetített az állami televízió. A miniszterelnök Hádzim el-Beblávi (képünkön lent) liberális közgazdász lett, aki igyekezett mindenkit bevonni a kormányalakítás folyamatába: a szekuláris erőktől kezdve az ultraortodox muszlimokig. A kabinetben fontos szerephez jutott a fegyveres erők parancsnoka, Abdel-Fattah esz-Szíszi, aki védelmi és hadiipari tárcát kapott. A pénzügyminiszter a Bostoni Egyetemen végzett Ahmed Galal lett, akit szintén liberális közgazdászként tartanak számon. A külügyminisztérium élére egy volt washingtoni nagykövet, Nabil Fahmi került, ami szakértők szerint az Egyesült Államokkal való kapcsolat fontosságát jelzi, Washington ugyanis évente 1,3 milliárd dollár katonai segélyt nyújt az észak-afrikai országnak. Megmaradt viszont belügyminiszternek Mohamed Ibrahim, akit még Murszi nevezett ki. A kormánynak keresztény tagja is van Mounir Fakhry Abdel-Nour személyében, aki a kereskedelmi és ipari tárca vezetését kapta meg átmenetileg, és három nő is miniszteri poszthoz jutott.
Iszlamisták végül nem kerültek pozícióba az új kormányban, a Muzulmán Testvériség ugyanis nem hajlandó együttműködni a kormánnyal mindaddig, amíg Murszit nem helyezik vissza az elnöki posztra. Szóvivőjük egyértelművé tette, hogy az új kormányt illegitimnek tekintik. Az ideiglenes kormány viszont keresett mást helyettük: a még radikálisabb szalafista an-Núr párt támogatását igyekezett megszerezni. Az iszlamista párt egykor Murszi szövetségese volt, de aztán kihátrált mögüle, és elfogadta a hadsereg hatalomátvételét. A kormányban viszont nem vállaltak miniszteri posztot az erőszak miatt, de arra nyitottak, hogy a technokratákat támogassák és tanácsokkal lássák el Beblávit. Befolyásukat érvényesítették is: több miniszterelnök-jelölt kinevezését megtorpedózták, köztük Mohamed ElBaradei volt ENSZ diplomatáét, aki végül alelnök lett. Ashraf el-Serif szakértő szerint egyébként az an-Núr politikájára eddig is a megfelelő alkalom kivárása volt jellemző: a keményvonalas tömörülésnek hosszú távú ambíciói vannak, és úgy gondolják, hogy ők az egyedüli iszlamisták, akik át tudják venni a Muzulmán Testvériség helyét a jövőben.
A térségbeli országok eltérően viszonyulnak az egyiptomi helyzethez. Szaúd-Arábia örömmel fogadta a szekuláris-katonai hatalomátvételt, és nem késlekedett ezt pénzben is kifejezni: az Egyesült Arab Emirátusokkal és Kuvaittal együtt összesen 12 milliárd dolláros segélyt ajánlott Egyiptomnak. Kuvaitból már állítólag el is indult két hajó, amely 200 millió dollár értékben szállít olajat Kairónak. Szintén az új egyiptomi vezetés mellett állt ki Jordánia: külügyminiszterük már el is látogatott az egyiptomi fővárosba, ahol átadta II. Abdullah jordán király üdvözletét.
2013. 07. 19. (XVII/29)
