Az egyik Guardian-cikk szerint az amerikaiak 38 nagykövetségre telepítettek lehallgató berendezéseket, és a megfigyelési módszerek igen széles skáláját alkalmazták olyan szövetséges országokban is, mint Japán, Mexikó vagy Dél-Korea, de francia, görög és olasz nagykövetségek is szerepeltek a 2010-ben készült listán. Merkel asszony szóvivője a legújabb információk alapján hidegháborús módszerekkel vádolta meg az amerikai felet. Szerinte „a barátok lehallgatása elfogadhatatlan, nem lehet ilyet tenni, nem vagyunk már a hidegháborúban”.
Snowden közben 21 országban próbál menekültstátuszt kérni, köztük éppen Németországban is, amely azonban – nyolc másik országgal együtt – elutasította a kérelmet. Ennek oka egyszerűen annyi, hogy a közben botrányhőssé avanzsált, hontalan férfi nem tartózkodik Németországban, illetve azon államok területén, amelyek kikosarazták. Sőt, egyesek szerint nem is jó ötlet Európában maradnia, ugyanis a legtöbb országnak van kiadatási megállapodása az Egyesült Államokkal, így rövid életű lenne a biztonsága ezekben az országokban.
Mivel Amerika bevonta Snowden útlevelét, így speciális intézkedések nélkül még igen hosszú tartózkodás várna rá a Seremetyevó reptéren. Moszkva is felajánlotta, hogy befogadja a férfit, ám azzal a feltétellel, hogy az nem szivárogtat tovább az amerikai partner ellen. Snowden ezt a feltételt nem volt hajlandó elfogadni, így nem léphet ki a tranzitterületről, ám az oroszok ennek ellenére sem adják ki, mert szerintük a férfira az Államokban biztosan halálbüntetés vár.
Közben már-már tragikomédiába hajló epizódokkal bővült a történet: a napokban Evo Morales bolíviai elnök egy oroszországi csúcstalálkozóról tartott hazafelé, amikor is több európai ország megtagadta az engedélyt arra, hogy gépe a légterükbe lépjen. Spanyolország, Portugália, Franciaország és Olaszország mind attól tartottak, hogy Snowden is a gép fedélzetén tartózkodik, mivel Morales elhintette, hogy fontolóra venné a „bajkeverő” menekültstátuszi kérelmét. Bolíviai részről a repülős intermezzo nagy felháborodást váltott ki, az alelnök egyenesen azt nyilatkozta, hogy Moralest „eltérítette az európai imperializmus”.
Nem örült a híreknek Brüsszel sem. Viviane Reding, az általunk is igen jól ismert uniós biztos kilátásba helyezte, hogy megszakadhatnak a tárgyalások a szabad kereskedelmi zóna létrehozásáról az Egyesült Államokkal, ugyanis a Der Spiegelben nemrég nyomtatásban megjelent cikk alapján felmerült annak a gyanúja, hogy az NSA (Nemzetbiztonsági Ügynökség), a megfigyelési program gazdája, célzottan megfigyelte az unió brüsszeli Justus Lipsius épületét is, amelyben magas szintű találkozókat, miniszteri megbeszéléseket szoktak tartani. A cikk azt is állítja, hogy ezeket a poloskákat a közeli NATO-főhadiszállásról irányították.
A legutóbb nyilvánosságra került információkból azonban nem derül ki egyértelműen, hogy csak az NSA végezte-e a megfigyelést, vagy részt vett abban az FBI vagy a CIA is.
Az Európai Bizottság meglehetősen visszafogottan nyilatkozik a kérdésről, bár azonnal kapcsolatba léptek az amerikai külügyminisztériummal, ahol „azt mondták, hogy megvizsgálják a cikk valóságtartalmát, és visszajeleznek nekünk. Amíg ez meg nem történik, nem adunk ki több közleményt a kérdésben.”
A Guardian információiból kiderült, hogy a Washington DC-ben található uniós nagykövetség faxkészülékei is be voltak poloskázva, valószínűleg azzal a céllal, hogy információt gyűjtsenek az uniós tagállamok közötti vitákról, illetve a globális ügyekkel kapcsolatos álláspontokról. Az itt tartózkodó EU-delegációt is lehallgatták, illetve a követség 90 alkalmazottja folyamatos megfigyelés alatt állt.
Az unió nagyon óvatosan nyilatkozik a témában, egyelőre mindenki igyekszik megemészteni a nyilvánosságra került információt. „Senki sem gondolta közülünk, hogy a szövetségeseink ilyen messzire mennek.” A megállapodással kapcsolatosan azonban már Reding nyilatkozata előtt is többek elbizonytalanodtak. Rebecca Harms, az európai parlamenti zöld frakció vezetője azt is javasolta, hogy az európai félnek fel kellene mondania a 2010 és 2012 óta fennálló megállapodásokat a banki és repülőutazási adatok átadásáról. Az összes érintett magyarázatot követel az amerikaiaktól, és úgy tűnik, hogy az európai oldal enélkül nem tárgyal tovább a kereskedelmi egyezményről, amelynek aláírási időpontját 2015-re tervezték.
2013. 07. 05. (XVII/27)
