2005-ben 600 ezer török származású német volt jogosult leadni szavazatát. A választások előtt az akkori német kancellár, Gerhard Schröder (SPD) meg is látogatta a Hürriyet nevű török napilapot.
A Bild ezt követően „A törökök döntik el a választás kimenetelét?” címlappal jelent meg. A tét most sem kicsi, az összes választójoggal rendelkező német polgár (51,8 millió fő) közel 10 százaléka – több mint 5,6 millió ember – bevándorló vagy bevándorlók leszármazottja.
A soesti Iszlám Archívum adatai szerint a muzulmán lakosság 35 százaléka az SPD-t választaná, 17,7 százalékuk a Zöldeket. A Kereszténydemokrata Unió (CDU) alig 4 százalékot ér el közöttük, részben keresztény irányultsága miatt, részben, mert a párt elutasítja Törökország felvételét az EU-ba. Kereken 3 millió török él tartósan Németországban, közülük 1,6 millióan török állampolgárok, 1,35 millióan németek, és mintegy 600 ezren rendelkeznek választójoggal.
Észak-Vesztfáliában a CDU egyik nagy reménysége Cemile Giousouf, aki fiatal, csinos és muzulmán. Az SPD hamburgi irodájában szintén hasonló hangzású névbe botolhat az ember, ha a jelöltek felől érdeklődik: Aydan Özoguz. Mindkét jelölt törökországi háttérrel rendelkezik. A szociáldemokrata Özoguz 2009 óta ül a Bundestagban, elnöke az újonnan alapított „Migráció és sokszínűség” nevű munkaközösségnek. A Spiegel online-nak adott nyilatkozatában kiemelte: „Természetesen segített a karrieremnek, hogy nő vagyok, és török a nevem.” Giousouf politikailag kezdőnek számít, de ha sikerül, ő lesz az első török származású CDU-politikus a Bundestag padjaiban.
Az SPD és a CDU mindeddig nem tekintettek potenciális választókként a migránsokra, főként azért, mert eddig más törvényszerűségek érvényesültek azok választási szokásaiban. Andreas Wüsts – az egyetlen olyan tudós, aki a bevándorlók választási szokásait eddig mélyrehatóan vizsgálta Németországban – megállapításai szerint az Aussiedlerek (azok a német állampolgárságú szavazók, akik 1980 és 1999 között érkeztek Lengyelországból és a Szovjetunióból) jellemzően a CDU-ra szavaztak, köszönhetően a Kohl-kormányzat „vörösök” elleni politikájának. Különösen az orosz és román származású németek tartották magukat távol eddig a szocialista hátterű pártoktól. Az egykori vendégmunkások – főként török bevándorlók – az SPD-re szavaztak, akiket a szakszervezeti aktivitásuk miatt találtak szimpatikusnak.
Wüsts tanulmányai arra is rámutatnak, hogy a tradicionális választási preferenciák a fiatalabb bevándorlóknál már nem működnek. Az orosz anyanyelvűek második generációja már nem hálás Kohl kancellár egykori intézkedéseiért, és mivel nekik nincs is közvetlen rossz tapasztalatuk a baloldali kormányzással kapcsolatban, ezért egyre szimpatikusabbak számukra a baloldali beállítottságú pártok. Az SPD-s Thilo Sarazzin muszlim bevándorlókkal kapcsolatos nehézségekről megírt botránykönyve negatív színben tünteti fel a muszlim hátterű migránsok előtt a pártot. Ugyanakkor ez mégsem jelent automatikus szavazatokat a CDU-nak, inkább a Zöldek vagy a Baloldali Párt (Linke) juthat előnyhöz.
A baloldal azért is lehet kedvelt a bevándorlók között, mert ezek a pártok többet törődnek a kisebbségek jogaival. Emellett természetesen olyan faktorok is megjelennek, mint az egykori állampolgárság, a vallás, a szakmai hovatartozás, a beilleszkedés sikeressége és a szakszervezeti tagság.
Skandináv tanulmányokból kiderül, hogy a bevándorlók általában szívesen választanak saját népcsoportjukhoz tartozó politikusokat. Ezt ismerte fel az SPD és a CDU, de némileg lemaradva. A Zöldek például messze a legtöbb migráns háttérrel rendelkező politikust állítják ki mind a szövetségi állam, mind a tartományok szintjén. A CDU-nál lassabban halad a folyamat, jelenlegi kampányukban nem is szántak plusz szerepet a bevándorlási politikának. A kettős állampolgárság kérdését illetően például konzervatívok maradtak, és mindenfajta könnyítést elutasítanak.
A választásra jogosult bevándorlók jelenleg túl kevesen vannak ahhoz, hogy eldöntsék a választások kimenetelét, de hosszú távon egyre jelentősebb tényezővé válhatnak. A nagykorú bevándorlóknak alig 50 százaléka rendelkezik német állampolgársággal, de öt év múlva, a következő választások idejére az első gyerekek már nagykorúak lesznek, és rájuk a 2000-ben elfogadott születési hely szerinti állampolgárság elve vonatkozik. Mindez azt jelenti, hogy a helyzet gyökeresen megváltozhat az országban.
2013. 08. 30. (XVII/35)
