Egyiptom 90 milliós lakosságának 10 százaléka vallja magát kereszténynek, és ez a csoport általában felekezeti megkülönböztetés nélkül ki van szolgáltatva a helyi iszlamista szélsőségeknek.
Justin Welby canterburyi érsek fia, Peter, aki két éve Alexandriában tanul arabul, arról számolt be, hogy a keresztények helyzete Egyiptomban már a mostani kaotikus időket megelőzően sem volt könnyű. Nem tölthetnek be vezetői állást a kormányzatban, a közigazgatási szférában és a hadseregben, de még vízumot is nehezen kapnak. Számos forrás mellett Peter Welby blogjából is kiderül, hogy a keresztény közösségek a jelenlegi zavargások idején paranoia szintű félelemben élnek. Azonban az erőtlen nyugati reakciókat látva Welby emlékeztetett a mondásra: „Attól még, hogy paranoiás vagyok, nem biztos, hogy nem üldöznek.”
A dzsihádisták által folytatott megfélemlítési kampány célja, hogy figyelmeztesse a Kairón kívül élő keresztényeket: hagyjanak fel minden politikai aktivitással, mellyel fővárosi társaikat kívánnák megóvni.
Az észak-afrikai országban különösen a 2011-es arab tavasz óta erősödött meg a keresztény kisebbség üldözése, amikor a gyorsan változó politikai platformról eltüntették Hoszni Mubarak elnököt. A politikai változások elsősorban már akkor is a radikális, szélsőséges iszlamista csoportoknak adtak megfelelő terepet a vérengzésre, és ez Murszi július 3-ai leváltása óta rémisztő mértéket öltött.
A puccs a Murszi mögött álló Muzulmán Testvériség sosem látott bosszúhadjáratát váltotta ki. Ennek számos keresztény gyülekezet vált áldozatává, melyeket a csőcselék kifosztott, és épületeiket porig égette. További több tucat gyülekezeti ház szenvedett kisebb-nagyobb mértékű támadást.
Egy ferences iskola is a lángok martalékává vált; három apácát mint „hadifoglyokat” vonultattak föl Kairó utcáin. Két másik itt dolgozó nő szexuális zaklatás áldozata lett, amikor megpróbáltak áttörni a köveket hajigáló, gyűlölködő tömegen.
Az augusztus 14-ei, nemzetközi felháborodást kiváltó összecsapás után, amelyben a hadsereg erőszakkal számolt fel egy több mint 45 napos blokádot Raba’a al-Adavijában és a Nahda térről Kairóban, a dzsihádista erők a védtelen helyi keresztény közösségeken álltak bosszút. Az azóta is tartó nemzeti szintű összecsapások ártatlan áldozatai a tüntetők útjába kerülő, elsősorban kopt közösségek. Ennek oka többek között, hogy az ország egyik legősibb keresztény közössége Mubarak bukása óta a demokratikus változások és addig is bizonytalan helyzetük stabilizálásának reményében aktivizálta magát, amit az iszlamisták nem néztek jó szemmel. Murszi hívei közül sokan vallják, hogy a keresztények aránytalanul nagy szerepet vállaltak a puccs előtti tömegdemonstrációkban, amelyekkel a Testvériség soraiból kikerült elnököt kívánták meneszteni.
Az erőszak ellenére a kopt egyház megerősítette elkötelezettségét az új rendszer iránt, és kiállnak „a felfegyverzett erőszakcsoportok és a fekete terror” ellen küzdő hadsereg és rendőrség mellett. Egyes beszámolók szerint mérsékelt muzulmán hívők sosem látott együttérzéssel viseltetnek üldözött polgártársaik iránt, és sok koptot befogadtak, elrejtettek a mészárlások és garázdálkodások elől.
Girgis Vahib helyi aktivista szerint két héttel ezelőtt még keresztények és muzulmánok összefogva több százas tömeggel leptek el két kolostort Beni Szuef városában, Kairótól délre, hogy meghiúsítsanak egy iszlamista támadást. A fővárostól délre több hasonló védőakcióról érkeztek hírek, azonban még ezek sem bizonyultak elegendőnek, hogy a szélsőséges erők masszív, kampányszerű üldözésével szemben hathatós védelmet nyújtsanak a keresztény közösségeknek, templomoknak. Több keresztény aktivista a keményvonalas muzulmánok mellett a rendőrség szemére is hányta, hogy a polgárok védelmére nem helyeznek elég hangsúlyt. A rendőrség számos helyen a helyőrségek védelmére szorítkozik, a nagymértékű offenzívákat kivédendő.
Minya tartomány kilenc kerületéből hétben gyakorlatilag felmorzsolódott a rendőrség ereje, így a szélsőségesek tulajdonképpen büntetlenül kegyetlenkedhetnek. Ebben a térségben a lakosság több mint 35 százaléka keresztény.
Az Open Doors misszió legfrissebb értesülései szerint eddig 73 kopt ingatlan szenvedett kárt, és további 22, egyházi tevékenységhez kötődő épület, például árvaház vagy könyvesbolt. Ezen felül több mint kétszáz, kopt hívők tulajdonában álló lakóház, bolt stb. került a tiltakozó iszlamisták útjába, melyeket szisztematikusan kifosztottak, majd felgyújtottak számos városban. A pogromnak eddig legkevesebb hét keresztény áldozata van, akiket hitük miatt öltek meg. Az áldozatok között szerepel egy tízéves kislány, Jessica Boulos, akit éppen bibliaiskolából hazamenet lőtt agyon egy fanatikus felkelő.
Papok és lelkészek folyamatos fenyegetéseknek és zsarolásoknak vannak kitéve. Egy dél-egyiptomi keresztényt elraboltak, és váltságdíjként 150 ezer egyiptomi fontot (16 ezer eurót) követeltek. Számos keresztény földművelőt kényszerítettek arra, hogy az életéért cserébe fele áron adja el a földjét.
A támadások közepette egy neve elhallgatását kérő keresztény vezető a következőket írta: „Csodára van szükségünk, hogy meg tudjunk bocsátani, és szeretni tudjuk az ellenségeinket, miközben ők gyűlölnek és elutasítanak minket. Az épületeket újjáépíthetjük, de a sok elveszett lelket már nem. Csodára van szükségünk, hogy az összetört szívek meggyógyuljanak, és hogy minden egyiptomi keresztény felismerje: Isten ígéretei végtelenül nagyobbak és erősebbek, mint a szenvedések, amiken most átmegyünk.”
Ralph Peters veterán katona, író és a Fox News stratégiai elemzője szerint a Muzulmán Testvériség mindig is arra törekedett, hogy a Közel-Keletet vallási szempontból „megtisztítsa” a keresztényektől és a zsidóktól. Peters sérelmezi, hogy az amerikai elnök hosszú nyilatkozatában csupán egy mondattal tért ki a keresztények hányattatásaira, holott, amennyiben bárhol a világon muzulmánokat üldöznének, és műemlék értékű mecseteket gyújtogatnának, botrány törne ki, és az Obama-kormányzat sem maradna többé szűkszavú.
A Nyugatot „egyszerűen nem érdekli, hogy keresztények halnak meg” – állította a szakértő. „A Muzulmán Testvériség sosem lesz a barátunk; a kormány az egyiptomi nép egyértelmű akaratának megfelelően cselekedett, amikor eltávolította őket a hatalomból – folytatta Ralph Peters. – A Testvériség egy tekintélyelvű vallási államba akarja visszarántani Egyiptomot. És ez a probléma Szíriában, Irakban, Tunéziában és Líbiában is.”
2013. 08. 30. (XVII/35)
