hetilap

A híressé vált madár 2013 májusában repült be Törökország légterébe, ahol egyébként gyakori vendég a költési szezonban. Az ország keleti részén fekvő Altinavya falu egyik lakosa talált rá, aki rögvest észrevette a szárnyas lábán lévő gyűrűt „24311 Tel Avivunia Israel” felirattal. Hazájához lojális lévén a madarat azonnal a helyi hatóságokhoz vitte. Ők attól való félelmükben, hogy a térséget kémmadarak serege lepi el, a hadsereg magasabb vezetéséhez fordultak.  A vércse végül a kelet-törökországi Firat Egyetemen kötött ki, ahol „izraeli kém” névvel egészségügyi kartont is nyitottak neki. Vizsgálatok sorozatával, köztük röntgenfelvétellel végül mégsem találtak nála microchipet vagy más titkosszolgálati eszközt, ezért kénytelenek voltak elhinni, hogy miképp azt a Tel-Aviv Egyetem kutatói állították, a madár valóban csak egy vércse, amelyet tudományos célból gyűrűztek meg.
Egy évvel korábban a törökök hasonló eset miatt már egyszer felsültek. Akkor az ország dél-keleti részén található Gaziantep városa mellett bukkantak egy madártetemre, nevezetesen egy elhullott, meggyűrűzött gyurgyalagra. A gyűrű egyértelműen jelezte, hogy a madár Izrael területéről jött, ezért rögtön értesítették a hatóságokat, köztük a terrorelhárító egységet is. A kémkedés gyanúját csak növelte, hogy az állat egyik orrnyílása háromszorosa volt a másik oldalinak. Úgy vélték, hogy az izraeliek felderítésre alkalmas szerkezetet ültettek a madár csőrébe. A török mezőgazdasági minisztérium végül megvizsgálta a gyurgyalag tetemét, és megnyugtatta a falubelieket, hogy  a gyűrű csak egy szokásos eszköz a vándormadarak jelölésére.
A 2010-es Mavi Marmara flottaincidens óta Izraellel nem éppen baráti viszonyban lévő Törökország mellett más közel-keleti országban is megjelent már a madárparanoia. 2011-ben egy vadász egy fakókeselyűt fogott Ha’il városa mellett Szaúd Arábiában. A meggyűrűzött madáron egy GPS-chipet találtak, a gyűrűn pedig a „Tel-Aviv University” szavak álltak.  Az izraeli  kémmadárról szóló pletyka hamar szárnyra kapott, és több helyi újságíró is megszellőztette a nyugati média nagy derültségére. Az ügyet végül Bandar bin Sultan herceg zárta le azzal, hogy felmentette az általa rétisasnak titulált keselyűt minden rendbeli vád alól, és megrótta a firkászokat, amiért nem jártak alaposan a dolog végére.
Hasonló okok miatt került vizsgálati fogságba 2012 decemberében egy keselyű Szudánban. Akkor az izraeli médiának nyilatkozó Ohad Hazofe ökológus azonosította a madarat, amelyet mintegy száz társával együtt nem sokkal szudáni kézre kerülése előtt, októberben gyűrűztek meg, és a vándorlási szokásaik tanulmányozása miatt egy német gyártmányú GPS-chippel is elláttak, amely azonban fényképek készítésére alkalmatlan. 2012-ben a szudáni hatóságok immár harmadízben tartóztattak fel kémkedéssel gyanúsított madarakat. Korábban az 1970-es években egy dögkeselyűt, a 80-as években egy pelikánt vettek őrizetbe a vándorlásuk követésére szolgáló izraeli eszköz miatt.
El kell ismerni, hogy a madarak titkosszolgálati célokra történő alkalmazásának gondolata nem légből kapott, hiszen mindkét világháború során használtak felderítésre fényképezőgéppel ellátott galambokat.
A 70-es években még a CIA is próbálkozott fotózó gerlékkel, igaz, nem sok sikerrel. Mindenesetre kétséges az iráni hatóságok jelentése, mely szerint 2008-ban kémgalambokat fogtak el
a natanzi atomreaktor közelében. Egy évvel korábban pedig tizennégy mókus keveredett lehallgatási botrányba, melyek állítólag Irán vezető politikusairól gyűjtöttek adatokat.
Az Izrael által irányított állatok sora ezzel még nem ért véget. 2008-ban Mahmúd Abbász hivatalos hírügynöksége, a Wafa szerint izraeli telepesek méregnek ellenálló, elpusztíthatatlan patkányokkal árasztották el Jeruzsálem óvárosának arabok lakta részét, hogy ezzel kényszerítsék őket otthonaik elhagyására.
Egy ideig úgy tűnt, hogy a Sínai-félszigeten található Sharm el-Sheikh mellett 2010-ben történt cápatámadások sorozata is Izrael számlájára írandó. A dél-sínai térség kormányzója, Abed Al-Fadij akkori nyilatkozatában ugyanis a Moszadot vádolta, mondván, ők látták el GPS-szel, és dobálták a tengerbe a cápákat, hogy ezáltal riasszák el a Vörös-tengerben fürdőzőket, és tegyék tönkre az egyiptomi turizmust. Mahmúd Hanafy egyiptomi tenger-biológus-professzor mindezt cáfolta, mivel a GPS a halak követésére és nem távirányítására alkalmas.
A hatóságok végül elismerték, hogy a támadás oka a túlzott halászat, a cápák illegális etetése, birkák maradványainak a tengerbe szórása és a víz szokatlanul magas hőmérséklete volt.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek