Augusztus 1-jén Edward Snowden, az amerikai megfigyelési botrány kirobbantója elhagyhatta a seremetyevói repülőteret, ahol június 23-a óta tartózkodott. Moszkva ugyanis az amerikai kérések ellenére határozott időre megadta a menekültstátuszt az amerikai Nemzetbiztonsági Hatóság egykori munkatársának. Barack Obama számára ez volt az utolsó csepp a pohárban: a múlt héten a Fehér Ház közölte, hogy elmarad az amerikai–orosz csúcstalálkozó Moszkvában. Obama ehelyett Svédországba látogat el, a szentpétervári G20-ülésen azonban mindenképp részt vesz. Többen úgy gondolták, hogy majd itt kerülhet sor az elmaradt találkozóra, de Putyin külpolitikai tanácsadója múlt pénteken minden ilyesféle „reményt” eloszlatott: nem terveznek a szeptember 5-6-ai szentpétervári G20-as csúcson kétoldalú találkozót Obamával. Talán nem véletlen, hogy Jurij Usakov azt is megjegyezte: Putyin szeptember 1-jén Biskekben, a Sanghaji Együttműködési Szervezet csúcsán az új iráni elnökkel, Haszan Rohanival fog külön találkozni.
A Fehér Ház azzal indokolta a találkozó elmaradását, hogy egy júliusi átfogó elemzésből kiderült: nincs értelme a programnak, mert az elmúlt időszakban nem voltak komolyabb előrelépések a két ország közötti kapcsolatokban. Állítólag már hónapok óta fontolgatták a döntést, amelyben a Snowden-ügy mellett olyan témák is terítékre kerültek, mint a rakétavédelmi rendszer, a fegyverzetellenőrzés,
a nemzetközi biztonsági kérdések, a kereskedelmi kapcsolatok, illetve a melegjogok. Obama és Putyin egyébként legutóbb a G8-ak észak-írországi ülésén találkozott, amely meglehetősen fagyosra sikeredett.
Bár többen úgy vélik, hogy az „elhidegülés” átmeneti, az amerikai–orosz kapcsolatokat több nemzetközi ügy miatt is mély ellentétek jellemzik. Szíria az egyik kérdés, amelyben az álláspontok áthidalhatatlanok: Moszkva ugyanis kitart Bassár el-Aszad mellett, és a fegyverszállítmányokat sem függesztette fel a szíriai kormányerőknek. Elemzők hangsúlyozzák, Putyin ebben nem feltétlenül az Egyesült Államokkal akar rivalizálni, hanem saját érdekek is vezérlik: egyrészt nem akar lemondani a Tartúsz szíriai kikötővárosban található haditengerészeti
támaszpontról, másrészt pedig meg akarja akadályozni, hogy újabb iszlamista állam alakuljon a térségben, amely esetleg veszélyt jelenthetne Oroszország stabilitására is. A két ország Iránnal kapcsolatosan sem jutott közös nevezőre: Moszkva eddig mindig megakadályozta, hogy a nemzetközi közösség szigorúbb szankciókkal sújtsa a perzsa államot annak vitatott atomprogramja miatt. Az sem elhanyagolható tény, hogy az oroszok Teherán nukleáris ambícióihoz segítséget nyújtottak. Az egyiptomi eseményekhez Moszkvának nem sok köze volt, ugyanakkor Mohamed Murszi megdöntése és az amerikaiak népszerűtlensége itt is Putyin malmára hajthatja a vizet: alkalmuk nyílhat szorosabb gazdasági együttműködésre az egyiptomiakkal.
Az Egyesült Államok és Oroszország a melegkérdésben is szembekerült egymással. Moszkva júniusban fogadta el a nem hagyományos szexuális kapcsolatok propagandáját tiltó törvényt, amely bűncselekménynek minősíti a leszbikus és homoszexuális nézetek terjesztését kiskorúak jelenlétében. Emellett megtiltották azt is, hogy külföldi melegpárok orosz gyerekeket fogadhassanak örökbe. Barack Obama, aki előszeretettel kampányol a melegek mellett mindenhol, természetesen nem mulasztotta el, hogy Oroszországot is bírálja a törvény miatt. Az oroszok azonban nemtetszésüket fejezték ki amiatt, hogy az amerikai elnök nem veszi figyelembe kultúrájukat, és rájuk akarja kényszeríteni a homoszexualitás elfogadását.
Obama egyébként az NBC televízió esti showműsorában reagált az oroszok azon döntésére, hogy befogadják Snowdent. „Moszkva időnként visszatért egyfajta hidegháborús mentalitáshoz és gondolkodásmódhoz. Én következetesen jelzem, személyesen Putyinnak is, hogy ez a múlt” – közölte az amerikai elnök. Bár amerikai elemzők is felvetették a hidegháborús időszak visszatérését, sokan közülük úgy vélik, valójában Obama az, aki az egészből rosszul jöhet ki. Putyin számára ugyanis nem égető a kétoldalú találkozó, mert nincs olyan kérdés, amiben az Egyesült Államok segítségére szorulna. Peter Brookes, a Heritage Foundation munkatársa és egykori CIA-ügynök a The New York Timesnak adott nyilatkozatában pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy Obama egyáltalán nem látja jól a helyzetet: Putyin igazából sohasem hagyta el a hidegháborús mentalitást, és egyik legfontosabb célkitűzése, hogy Oroszország olyan nagy legyen, mint amilyen a Szovjetunió volt. Véleménye szerint az orosz vezető ehhez bokszzsáknak használja Obamát.
Az elmúlt napokban több szakértő adott hangot az amerikai sajtóban az elnök külpolitikájával és ezen belül az oroszokhoz való viszonyával kapcsolatos kritikájának. Kifogásolják például, hogy az Obama-kormányzat nem ismeri el a jogos orosz érdekeket, hogy ragaszkodik olyan politikákhoz, amelyek nem vezetnek eredményre, és hogy lemond a nagyhatalmi szerepről és az ezzel járó jogokról. És még egy fontos tényt is említenek, amit szerintük Washington figyelmen kívül hagy: hogy Putyin az orosz nép többségének támogatását élvezi. Ezt támasztja a Pew közvélemény-kutató cég felmérése is: az oroszok 56 százaléka elégedett volt a tavalyi elnökválasztás eredményével, amely újra az elnöki székbe helyezte Putyint. Az államfő népszerűsége most is 72 százalékos, amiről Obama nem is álmodhat. És a kutatásból az is kiderül, hogy az oroszok másképp gondolkodnak a demokráciáról is: 57 százalékuk fontosabbnak tartja a demokráciánál azt, hogy az országnak erős vezetője legyen.
2013. 08. 16. (XVII/33)
