hetilap

A jövő héten választ Németország, és a belpolitikai témák mellett a közvéleményt a külpolitikai kérdések is érdeklik – köztük a biztos befutónak tűnő Angela Merkel viszonyulása az Európai Unióhoz, és az eurózónán belül felmerülő ügyekhez. A német közvéleményt sem hagyják ugyanis hidegen a brüsszeli ügyek. A német kormány nem igazán örül a José Manuel Barroso által vezetett Európai Bizottság néhány, a jövőben szabályozandó területtel kapcsolatos tervének. Steffen Seibert kormányszóvivő a sajtóban több helyen elejtett pár megjegyzést azzal kapcsolatban, hogy Németország nem zárkózna el attól a megoldástól, hogy több jogosultság kerüljön vissza a tagállamok kezébe, amennyiben más tagországok korlátozni szeretnék a Bizottság jogköreit.
A média természetesen azonnal rávetette magát a témára, ugyanis korábban Merkel már jelezte: nem ragaszkodik foggal-körömmel a föderalista irányhoz. Nagy-Britanniából folyamatosan érkeznek olyan hangok, hogy ha a folyamat tovább halad ebbe az irányba, akkor Cameron elnök akár ki is vezetheti az unióból a szigetországot, aminek a jelenleg is nagyvonalúan adakozó németek nem igazán örülnének – Nagy-Britannia hozzájárulásának kiesése ugyanis jelentős lyukat ütne az uniós kasszán. A brit népszavazás ügyével kapcsolatban korábban szintén elhangzott, hogy a német kancellár is nyitott arra, hogy akár jelenleg központilag szabályzott kompetenciák visszakerüljenek a nemzetállamok jogosultságai közé, bár a kérdés akkor is nyitva maradt.
A mostani médiahír felröppenése után a kormányszóvivő azonnal cáfolta a híresztelést, és elmondta: Merkel  nem keres szövetségeseket a Bizottság feladatainak vagy jogainak megnyirbálásához. Mindössze arról van szó, hogy nem szabad abbahagyni a vitát az európai szintű működés munkájáról, „amelyben a szövetségi kormány konstruktívan kíván részt venni”. Arról van szó, hogy Barrosoék néhány terve nem tetszik a németeknek, olyannyira, hogy Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter tőle szokatlan keménységgel jegyezte meg: Berlin minden erejével küzdeni fog az ellen, hogy a Bizottság túllépje a hatáskörét az egyes tagországok belső piacain.
A tagállamoknak viszont egyáltalán nem mindegy, hogy az unió jelenleg legbefolyásosabb állama milyen álláspontot foglal el a jövőben, ám a kampányban elhangzó nyilatkozatokra nem feltétlenül lehet alapozni. A Financial Times és a The Economist magazinok szerint Merkel több európai kérdésben hirtelen túl nacionalista lett – nem biztos, hogy a modell, ami a német gazdaságnak segített kilábalni a válságból, működni fog Spanyolországban vagy akár a görögök esetében, de jól cseng a német választók fülében.
Pontosan ezért nem valós az a kép sem, hogy Merkel valójában a kisebb tagállamok érdekeit képviseli az unióban, pedig a kancellár a jelenleg Oroszországban zajló G20-as csúcstalálkozón is igyekezett megmutatni, hogy számára fontos minden vélemény. A csúcson született, Aszadot bíráló határozatot először nem írta alá, majd miután beadta a derekát, egy düsseldorfi választási rendezvényen elmondta a hallgatóságnak: „Nincs rendjén, hogy öt nagy állam, a kis húsz nélkül, akik nem lehetnek jelen, közös álláspontot fogalmazzon meg, tudva azt, hogy 24 órán belül a 28 állam úgyis összeül.”  A bírálók szerint azonban mindez csak választási kampányfogás – a németek nagy része ugyanis nem támogatja Amerika terveit Szíria megtámadására.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek