A Mission Congo a Wikileaks-alapító Julian Assange történetét feldolgozó The Fifth Estate mellett mutatkozik be, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy maga is „nagy leleplezést” tegyen. A leleplezés tárgya az Operation Blessing (OB), Pat Robertson amerikai tévés evangélista (képünkön fent) segélyszervezete. A hazánkban az ATV-n vetített 700-as klub című keresztény magazin házigazdájaként is ismert Pat Robertson által irányított misszió a zairei (kongói) menekültügyi krízisben nyújtott segítséget, elsősorban a létfontosságú egészségügyi ellátás megszervezésében. Az 1994-től zajló segélyakció keretében az OB egészségügyi szakszemélyzetet – orvosokat, ápolókat, önkénteseket – szállított a helyszínre, valamint gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz szállítmányokkal segítette az Orvosok Határok Nélkül szervezet munkáját.
A dokumentumfilm messze nem ilyen kedvező színben tünteti fel Robertsont és szervezetét: a filmben elhangzó vádak szerint az evangélista a misszióra hivatkozva adományokat gyűjtött, amelyeket aztán vitatható módon használt fel. A „leleplező” információk szerint az OB csupán egy sátrat küldött hét orvossal, és az ország összes lakója számára elegendő Tylenolt (a Tylenol egy paracetamol hatóanyagú láz- és fájdalomcsillapító.) Ezen túlmenően pedig a segélyszervezet repülőgépeit állítólag a Pat Robertson tulajdonában álló gyémántbányákkal kapcsolatos munkákhoz használták fel.
Lapunk megkeresésére az Operation Blessing szerkesztőségünkbe eljuttatott sajtóközleményben cáfolta a vádakat: az OB, amely a Forbes listán szereplő száz legjelentősebb amerikai karitatív szervezet közé sorolható, az adományokat 99 százalékos hatékonysággal, alacsony működési költségek mellett használja fel. A filmben megszólaltatott, jól értesült szereplők közül az egyik egy helyi lap újságírója, aki a húsz évvel ezelőtti események idején be sem tette a lábát a kérdéses helyszínekre. A másik két információforrás hitelessége is erősen kétségbe vonható: Robert Hinkle, akit a film az 1994-es zaire-i segélyakció vezető pilótájaként mutat be, soha nem állt a szervezet szolgálatában, Jessie Potts pedig, akit az 1994-es gomai segélyakció vezetőjeként tüntetnek fel, egészen rövid ideig állt kapcsolatban az OB-vel önkéntesként, így nem állt módjában átlátni a szervezet működését.
Az Operation Blessing közleményében kitért az adományokkal való visszaélés vádjára is. Dokumentációjuk szerint több százezer dollár értékű injekciós tű, antibiotikum, malária- és hasmenés elleni, valamint rehidrálásra alkalmas gyógyszer, kötszer, intravénás eszközök és számos más eszköz érkezett az országba a kérdéses időszakban, több alkalommal. Ezek között Tylenol – az érdekesség kedvéért – egyáltalán nem volt. A közlemény szerint a szervezet minden segélyre szánt összeg és eszköz felhasználásáról pontos kimutatásokkal rendelkezik, ugyanúgy, mint a munkatársakról. Pat Robertson pedig magánvagyonából is jelentős összegekkel járult hozzá az OB tevékenységéhez.
Chris Roslin, a segélyszervezet szóvivője rágalmaknak nevezte a film állításait, és jogi lépéseket helyezett kilátásba a készítők ellen. Ez esetben nem ez lenne az első ilyen jellegű ügy – Virginia állam Főügyészsége a kilencvenes években már folytatott vizsgálatot az OB ellen hasonló vádak alapján, és bűncselekmény hiányában nem emelt vádat a segélyszervezet ellen – sőt a rágalmazónak minősített cikket megjelentető Virginian-Pilot című lapot marasztalta el.
2013. 09. 13. (XVII/37)
