„Debrecenbe kéne menni” – gondolták az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) és a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) illetékesei, azonban nem holmi pulykakakas érdekében, hanem annál jóval fontosabb ügy céljából. Itt fogalmazták meg azokat az új tanévre vonatkozó direktívákat, amelyek a jövő oktatáspolitikáját meghatározhatják. Azonban ne siessünk az események elébe, hiszen a Református Kollégium közelében lévő Déri tér eseményei már délelőtt tízkor elkezdődtek, és segíthették a kormányzati tervekre történő ráhangolódást. Legalábbis erre utalt az egyik tábla, amely tanácsadást ígért az „Új a NAT alatt” szlogen jegyében. A búcsú hangulatú fesztiválon ki-ki ízlése szerint élvezhette a színpadi előadásokat – koncertet, bábjátékot, népi táncot vagy éppen közelharc- bemutatót – illetve szabadon nézelődhetett a teret körbe- vevő pavilonokban, ahol kisebbségek, oktatási intézmények, egyesületek rendezvényei és vetélkedői zajlottak. A IV. Nemzeti Tanévnyitó délután négykor kezdődött, azonban három után a ragyogó napsütést szemerkélő eső váltotta fel, így a Református Kollégium udvara helyett a közeli Kölcsey Központba vonultak a fekete-fehérbe öltözött diákok. A fehéret sokszor az elképesztő rövidségű miniszoknyák révén mutatták a lányok.
A Duna TV adásának kezdetét néma csendben várta a tisztelt publikum. Ünnepi hangulatban nem volt hiány. Fekete Károlynak, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektorának szavaval kezdődött a tanévnyitó, aki szerint az 1538 óta működő iskola nem véletlenül nyerte el „az ország iskolája” kitüntető címet. Ennek az örökségnek a letéteményeseként „az ország iskolája köszönti a nemzet iskoláit” – mondta a rektor.
Kósa Lajosnak, Debrecen fideszes polgármesterének beszéde felidézte azokat az éveket, amikor az ország még a mohácsi vész csapásaiból igyekezett kilábalni. 12 évvel a csapások után „az ország pánikban, fegyverkezik, s van egy város, Debrecen, ahol pedig valami furcsa oknál fogva az emberek nem a fegyverekre költik a pénzt, hanem a város, a civisek, az adófizetők pénzéből iskolát építenek”. Olyan kor volt ez, amikor a polgárok nem a végvárakban, nem
a huszárokban, nem a hadseregben bíztak, hanem a munkába, tanulásba, a jövőbe fektették a pénzüket. Kósa szerint ma is ez a szellem munkálkodik a városban.
Balog Zoltán, az EMMI minisztere szerint minden kezdetnek varázsa van – a varázst pedig „minden új tanév kezdetén a gyermekek jelentik”. A német költőtől, Rainer Maria Rilkétől kölcsönvett gondolatokat kiegészítve Balog Zoltán kiemelte a szülők és az oktatás közös felelősségét, amely csak bizalom alapján működhet, s amelyhez nélkülözhetetlen, hogy a gyermekeket megtanítsák „bízni a köznevelésben és a tanárban”. „És persze a bizalom az új tanügyi irányítás részéről is kötelező” – tette hozzá. A bizalmat pedig nem áshatja alá a politika.
„Azt kérem, hogy hagyjuk a politizálást az iskolából. Arra kérem innen is a politika szereplőit, hogy ne rongáljuk feleslegesen a bizalmat a magyar köznevelésben” – mondta a miniszter, s felszólította a pedagógusokat is, hogy ne engedjék manifesztálódni a negatív kritikákat. „Ne engedjék beszivárogni a mindenképpen való bizalmatlanságot és ártást, ugyanakkor használják azt az új lehetőséget, a nemzeti pedagóguskart, amelyik azért van, hogy a szakma elitje végre valahogy kiválasztódjék, a szakmai elitje ismertté váljon és a társai ismeretében megkerülhetetlen tárgyalópartnere legyen a mindenkori kormányzatoknak, akiknek a szavára oda kell figyelni iskolaügyben” – szólt a politikai aktivitás mellett az újonnan létrejövő pedagógus elit számára. „Az iskola több, mint ami az órán történik, az iskolában többet lehet tanulni, mint ami egyszerűen a könyvekben van, bár ezek is nagyon fontosak, ezért a következő években az állam nagyobb felelősséget kíván vállalni a tankönyvek biztosításában…” – határozta meg a jövő szerepvállalását.
Balog Zoltán szerint a mindennapi testnevelés, a hit- és erkölcstan bevezetése a testi, a lelki- és a szellemi erő jelenlétében kell jellemezze a 21. századi iskolát.
Hoffmann Rózsa, az EMMI államtitkára szerint az idei, 1018. magyarországi tanév igazi, megújulást hozó tanév kezdetét jelenti, és rövidesen gyökeresen más, jobb megvilágításba helyezi a köznevelést. „A Csipkerózsika-álmából felébredő” szaktanácsadói rendszer pedig 28 év szünet után újraindul, s a tanfelügyelő a pedagógusok munkájának szakmai értékelését, a minőség és a színvonal javítását eredményezi majd, „a korábban önkormányzati intézmények állami fenntartásba vétele pedig az esélyek azonosságának biztosítékát jelentik”. Hoffmann szerint „az igazgatók kinevezésének miniszteri szintre emelése a tanártársadalom egészének korábbinál sokkal nagyobb megbecsülését szimbolizálja”.
Eötvös József kultuszminiszter korában (vagyis a 19. században) a „Magyarország területén élő összes tanköteles gyereknek nagyjából a fele nem járt iskolába. (…) Ami minket illet, ezekhez az állapotokhoz képest elenyészően apró hiányosságnak tűnik, hogyha a heti öt testnevelésórából néhányat az udvaron vagy a tanteremben kell tartanunk…” – lelkesített az EMMI oktatásért felelős államtitkára, aki szerint mindezen változásokat „az okos szeretet” jegyében, pedagógiai érzelmi többlettel kell végrehajtani.
Társadalmi szolgálat Hajdúsámsonban