hetilap

Berlusconi a napokban töltötte be 77. életévét, s a nagy túlélőként ismert politikust, aki jelenleg a Szabadság Népe párt (PdL) elnöke, idén nyár óta ténylegesen fenyegeti a szabadságvesztés. Bár 2013. augusztus 1-jén adócsalás miatt (és első ízben jogerősen) négy év börtönre ítélte a harmadfokú bíróság a Mediaset-perben, életkorára tekintettel nem kellett büntetésvégrehajtó intézetbe vonulnia, hanem házi őrizetet helyeztek kilátásba. Ettől még a pallos ott lebeg felette, így Berlusconi, aki a médiacézár titulust is kiérdemelte hosszú közéleti pályafutása során, ezúttal már-már esztelenül merészet lépett a bizalmi szavazásig feszített kormányválság előidézésével, bizonyítva ismét, hogy nem idegenkedik a drámai elemek bevetésétől.
Ennél ugyanis még több forog kockán: a nyár elején az úgynevezett Ruby-perben született első fokú ítélet hét év börtönt szabott az államférfira, illetve örökre eltiltotta közhivatal viselésétől kiskorú prostitúcióra való kényszerítése és hivatali hatalommal való visszaélés miatt. Ez azonban még nem jogerős ítélet, s a bírósági ügymenet előrehaladását mentelmi jogának árnyékában politikai eszközökkel képes akadályozni a pártvezér.
A kormánybuktató légkört ezután könnyítette az olasz parlamentben tartott szerdai bizalmi szavazás eredménye, mely nemcsak bőven megerősítette a kormánykoalíciót, de meglepetésre még az a Berlusconi is támogatóan szavazott, aki alig egy nappal előtte még a bizalom megvonására szólította pártját. Egyes feltételezések szerint Berlusconi az ügyben tanúsított ellentmondásos szerepével saját pártját kívánta tesztelni. Amikor azonban értesülések azt jelezték előre, hogy egyre több PdL-képviselő kész elhatárolódni a pártvezértől és támogatni Enrico Letta kormányát, ahogyan a távozásra kényszerített PdL-miniszterek sem értettek egyet Berlusconival, már komolyan felmerült a pártszakadás veszélye is. Kérdéses, hogy Berlusconi önszántából és a „gazdasági reformok érdekében” nem akarta tovább feszíteni a húrt, vagy éppen a saját mentelmi jogának védelmében tett egy újabb taktikai lépést.
A kormánybuktatás lebegtetéséből úgy tűnt, inkább vesszen a gazdasági-politikai stabilitást amúgy is nehézkesen biztosító pártkoalíció, de Berlusconi mindenáron el szeretné kerülni a börtönt. Az olasz politikai élet öreg rókájának legújabb túlélési taktikáját az elemzők minden eddiginél „morbidabbnak” találták – s ez nem is túlzás, hiszen a G8-ak társaságába tartozó ország nem lábalt még ki a krízisből, a 60 milliós lakosságnak a legkevésbé sem hiányzik egy mesterségesen elmélyített válság. A kétezermilliárd eurós, a GDP csaknem 130 százalékára rúgó olasz államadósság finanszírozása nagy terhet ró a gazdaságra, miközben az olasz fiatalok majdnem fele munkanélküli.
Berlusconi legutóbbi miniszterelnökségének 2011-ben, az adósságválság közepette történt lemondása vetett végett, ekkorra vesztette el a parlamenti többség támogatását, de bukásában az EU, az Európai Központi Bank és Merkel német kancellár együttes politikai nyomása hathatósan közrejátszott. Ezután uniós támogatással zajlott Monti kétéves technokrata kormányzása, majd ezt követte az áprilisban megalakult jelenlegi nagykoalíció, Letta miniszterelnök vezetésével. Az ország stabilizálása, pontosabban az EU-diktálta pénzügyi megszorítások terén azonban egyik kabinet sem tudott igazán érdemlegest elérni.
Most azonban a legitim kormányzás esélyét is majdnem megingatta Berlusconi, amikor „ámokfutása” első lépéseként azzal vádolta Napolitano köztársasági elnököt, hogy befolyásolta a bírósági ítélethozatalt a perben, amelyben a Berlusconi vezette cégcsoportot korrupcióért több mint 500 millió euró kártérítés megfizetésére kötelezték. Erre Napolitano közleményében „őrjöngésnek” és „rágalmazásnak” nevezte Berlusconi szavait. Az ezt követő nyilatkozatháború, s a miniszterek visszarendelése a kormányból felforgatta a nagykoalíciót. Elemzők szerint a fokozódó belpolitikai káosz egyedül Berlusconinak kedvezett, s talán végül neki sem. Hogy mi maradt a tarsolyában, ezután derül ki, Berlusconi parlamenti kizárásáról a szenátus mentelmi bizottsága lapzártánk után dönt.
A PdL szakadása, mely a Corriere della Sera prognózisában a pártelnök öngólja lett volna, végül nem következett be. A konzervatív napilap szerint Letta lemondásával szakértői kormány kinevezése, majd újabb választások kiírása vált volna szükségessé, mely csak újrateremtette volna a patthelyzetet az olasz válságkezelésben.
A Financial Times szerint „a kiújult politikai vihar elijeszti a befektetőket, akik így felár fejében hiteleznek tovább Rómának. Rombolja a bizalmat is, felszámolva a gazdasági kilábalásnak azt a néhány törékeny jelét, amely már feltűnt”. Ahogyan a The Guardian brit lap elemzésében rámutatott, a kormányválság okozta megingás erősítheti a politikaellenes közhangulatot – a mesterségesen gerjesztett átalakulások közepette tömegek érzik magukat valódi képviselet nélkül. Ez azzal a veszéllyel járhat, hogy mind többen nyílnak meg a szélsőségek irányában.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek