Az október 11-én, 100 éves korában elhunyt egykori náci tisztet 1998-ban ítélte életfogytiglani szabadságvesztésre a római legfelsőbb bíróság a Róma melletti Ardeatine-barlangnál 1944. márciusában elkövetett tömegmészárlásban való aktív részvétele miatt. Priebke volt ugyanis megbízva azzal, hogy a tarkólövés előtt azonosítsa a 330 halálraítéltet, akiket egy előző napi partizánakció megtorlásaként végeztek ki. 1944. március 23-án az olasz ellenállás tagjai által a via Rasellán elkövetett merényletben ugyanis 33 német katona halt meg, akik helyett Hitler 330 olasz 24 órán belüli legyilkolását követelte. A lista, amelynek összeállításában szintén jelentős szerepe volt Priebkének, gyorsan elkészült, és a római börtönökben sínylődő partizánok mellé felírták a Rasella úton lakó ártatlan civilek neveit is. A barlangokban kivégzett 330 személy mellett, ismeretlen okból, a németek további 5 embert is lelőttek. Így alig fél nap leforgása alatt összesen 335 civil, köztük 75 zsidó származású személy halt meg. Az áldozatok között 14 éves fiúk és 75 év körüli aggastyánok is voltak. Két embert személyesen Priebke lőtt agyon.
A háború befejeztével Priebke elismerte ugyan a tömeggyilkosságban való részvételét, az igazságszolgáltatás azonban még váratott magára. A náci bűnös, aki a jeruzsálemi Jad Vasem Múzeum dokumentumai szerint az olaszországi zsidók haláltáborba történő deportálásáért is felelős, először Észak-Olaszországban élt családjával, majd a Hitler-párti Alois Hudal püspök, a nácik menekülését biztosító „Patkányútvonal” egyik legjelentősebb szervezője nyújtott segítséget abban, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt hamis dokumentumaival, Otto Pape néven Argentínába távozhasson. A Perón-éra alatt az Andok lábainál fekvő, festői szépségű Bariloche-ban letelepedő náci hamarosan újra használhatta saját nevét, és mintegy 50 évig szabadon élhetett.
1994-ben az ABC News munkatársai, Harry Philips és Sam Donaldson leplezték le. A munkahelyéről, egy bariloche-i iskolából éppen távozó Priebkét autója mellett sikerült szóra bírni: nyíltan beszélt 2. világháborús tevékenységéről, úgy vélte ugyanis, hogy 50 évvel a mészárlás után nincs félnivalója. A riport világszerte tiltakozásokat váltott ki, melyeknek hatására az argentin hatóságok elfogták, majd idős korára és gyenge egészségi állapotára való tekintettel házi őrizetbe vették. Mintegy másfél éves huzavona után az argentin legfelsőbb bíróság úgy döntött, hogy a háborús bűnöst kiadja Olaszországnak.
A vizsgálatok során Priebke felelősségét végig tagadva arra hivatkozott, hogy parancsra cselekedett. Az olasz legfelsőbb bíróság az első tárgyalások után kis híján szabadon engedte, végül azonban 1998-ban – nem kis mértékben az áldozatok hozzátartozói tüntetésének hatására – életfogytiglan tartó szabadságvesztésre ítélte. Idős korára való tekintettel azonban ítéletét házi őrizetre változtatták. Kérése, hogy Bariloche-ban, felesége mellé helyezzék örök nyugalomra, nem teljesült, miután Argentína nem engedélyezte a háborús bűnös eltemetését. Az áldozatok leszármazottainak
ellenállása miatt Priebke holtteste nem nyugodhat Rómában sem. A legkézenfekvőbb megoldásnak ez után szülővárosa, a Brandenburg tartománybeli Henningsdorf tűnt. A város vezetése azonban hallani sem akart az SS-tiszt elhantolásáról, elkerülve ezzel azt, hogy a helység neonáci zarándokhellyé váljon.
A szélsőjobboldal képviselői jelen voltak a Rómától délre, az Ardeatine-barlangoktól alig 20 km-re fekvő Albano Lazialéban is, ahol október 15-én – épp egy nappal a római gettólakók Auschwitzba deportálásának 70. évfordulója előtt – Priebke koporsója felett gyászmisét készültek tartani, a szélsőséges antiszemita megnyilvánulásairól híres pap, Florian Abrahamowicz vezetésével, a Vatikán kifejezett tiltása ellenére. A mise végül meghiúsult, a helyszínre sereglett polgárok, az áldozatok leszármazottai, illetve a náci karlendítéssel szalutáló szélsőségesek között kialakult összecsapások miatt. Mialatt a helyszínre érkező rendőrség könnygáz bevetésével megakadályozta az összetűzés eszkalálódását, néhány rendőr és titkosszolgálati alkalmazott elvitte Priebke koporsóját, amely a hatóságok közlése szerint egy Róma közeli katonai repülőtérre került.
A temetéssel kapcsolatos tanácstalanság kapcsán többen, köztük Efraim Zuroff, a náci háborús bűnösök felkutatását végző Simon Wie-senthal Központ igazgatója, a hamvasztást tartják a legjobb megoldásnak, amellyel megakadályozható, hogy a sírhelynél újabb neonáci zarándokhely jöjjön létre. A legutóbbi sajtóértesülések szerint a temetés ismeretlen helyen, titokban zajlott, és csak valószínűsíthető, hogy a két ország közötti tárgyalásoknak megfelelően nem Olaszországban, hanem Németországban került rá sor.
2013. 10. 25. (XVII/43)
