A kínaiak nem mindig szabályszerűen játszanak – ezt az állítást támasztja alá az idén nyáron lezárult napelemgyártási ügy is, amelyben a távol-keleti óriás dömpingáras termékekkel árasztotta el az európai piacot. Ha augusztusig nem született volna megállapodás a kérdésben, kereskedelmi háború kirobbanása fenyegetett volna a kínai és az uniós piacok között. Szerencsére sikerült megállapodni, így viszonylagos nyugalom alakult ki a napelemek körül, ám az eset megmutatta, hogy a piaci érvényesülés olyannyira minden pénzt megér, hogy volt uniós tisztviselőket is szívesen alkalmaznak, ha a tisztességtelen versenyelőnyhöz jutás a cél.
Erre igen szemléletes példa a francia Serge Abou ügye (képünkön balra), aki több mint harminc évig szolgált különböző uniós intézményeknél, köztük a kereskedelemvédelmi politikáért felelős bizottságnál is. Mandátuma utolsó hat évében uniós nagykövetként szolgált Kínában, ahol az ország legnagyobb telekommunikációs cége, a Huawei vezetősége úgy gondolta, hogy a piacszerzésben igen jó hasznát vehetnék a korábbi uniós tisztviselő szakértelmének. Az EU azzal a feltétellel engedélyezte, hogy Abou átnyergeljen a kínai céghez, ha két évig nem végez lobbitevékenységet a Bizottságnál új munkáltatója érdekében, illetve „nem képviselheti a Huaweit a Bizottsággal szemben”. Nehéz viszont megállapítani, hogy a régi kollégáknak szóló informális telefonhívás vajon kimeríti-e a képviselet fogalmát – Abou telefonkönyve nagy valószínűséggel igen széles lehetőségeket kínál ehhez. Egy-egy véletlenül elejtett megjegyzés pedig a már említett napelemes ügyhöz hasonló felbolydulást eredményezhet az uniós és a kínai érdekek között.
Természetesen az Európai Unió berkein belül is komolyan veszik a hasonló ügyeket, és kiterjedt szabályzatok léteznek arra nézve, hogy egy volt uniós tisztviselő milyen feltételekkel helyezkedhet el a versenyszférában azon a területen vagy iparágban, amelyben korábban a szolgálatát teljesítette bármelyik európai intézményben.
A gyakorlatban azonban nemegyszer előfordul, hogy magas beosztású volt uniós tisztviselők köpönyeget fordítanak mandátumuk lejártakor, az unió pedig szemet huny olyan ügyek fölött is, amelyekről egyértelműen látszik, hogy többszörösen sérti a tagállamok érdekeit. Ha egy volt EU-tisztviselő bármely területen tanácsadói pozíciót szeretne ellátni a versenyszférában, arra hivatalosan engedélyt kell kérnie az uniótól. Az erre vonatkozó szabályokat azonban úgy fogalmazták meg, hogy nehéz egyértelműen behatárolni, mikor vét valaki ellenük.
Olivier Hoedeman (képünkön jobbra), a Corporate Europe Observatory (CEO) lobbiellenes szervezet munkatársa szerint „az unióban nincs meg az érzékenység és az akarat arra, hogy felismerje az összeférhetetlenséget a különböző iparágakba történő átigazolásokban”. A CEO tavaly hivatalos panaszt nyújtott be az európai ombudsmani hivatalhoz, amelyben azt állítja, hogy az elmúlt négy évben vizsgált 343 összeférhetetlenségi ügyben mindössze egy esetben nem engedélyezte az EU a munkahelyváltást, és csak négy esetben szabott feltételeket, ami mind annak a jele, hogy nem megfelelően kezeli a saját szabályait.
Az új ombudsman, Emily O’Reilly a kérdésben a CEO munkatársainak véleményével ért inkább egyet, és nem az uniós biztos szóvivőjével, aki szerint a kevés ügy annak a jele, hogy a rendszer alapvetően jól működik. O’Reilly szerint az, hogy 2014-ben nagyon sok uniós alkalmazottnak lejár a megbízása, akár már most erősen meghatározhatja a döntéseiket bizonyos ügyekben. Ezért január 1-től szigorodnak az összeférhetetlenségi szabályok. Egy volt uniós tisztviselő 12 hónapig nem vállalhat új munkát, ha korábban vezető pozíciót töltött be. Ám még itt is vannak kiskapuk, ugyanis azok az alkalmazottak, akik vállalják, hogy nem végeznek lobbitevékenységet, mentesülnek a várakozási idő alól.
2013. 10. 18. (XVII/42)
