Az áradás súlyos helyzetbe hozza a szegény gazdálkodók népes rétegét, akiknek állami segítség hiányában semmi reményük sincs, hogy vissza tudják majd fizetni az adósságaikat. Sokuknak még vetőmagja sem maradt jövő évre. Több mint egymillió embert érint a katasztrófa, amelyet súlyosabbnak tartanak, mint a 2011-es és 1996-os nagy árvizeket.
Bár a Mekong rendszeresen kiárad Kambodzsában, az idei áradás nagyon megrázta az országot, különösen a gazdálkodókat. A lapunknak nyilatkozó Phom Kim Horn szerint az ország súlyos gazdasági krízisbe került, mert aki csak teheti, más országokba utazik munkát keresni, például Japánba, Dél-Koreába vagy Thaiföldre. Kambodzsa kis keresztény közösségei megpróbáltak összefogni, hogy segítsenek azoknak, akik elveszítették az otthonukat, a földjüket és minden vagyonukat. Eddig 400 családnak szállítottak az érintett területekre lisztet, tésztát, halat, sót, olajat, cukrot és szappant tartalmazó segélycsomagot. Az otthon nélkül maradt családok kis csónakokkal közlekednek, és az utak mentén vagy magasabban fekvő területeken, a szabad ég alatt töltik az éjszakát. Útközben horgászni próbálnak, hogy így jussanak némi élelemhez. Banteay Meanchey tartományban egy apa ötéves kislányával egy fa ágán töltötte az éjszakát, miután a házukat elsodorta az ár. A fa másik ágára egy kobra tekeredett fel, de a kislány és édesapja csodával határos módon megmenekült – bár mindenük odaveszett.
Kim, aki a Peace of Christ Church nevű gyülekezet tagja, segélycsapatokkal járja a katasztrófasújtott tartományokat. Elmondása szerint a kambodzsaiaknak minden lehetséges segítségre szükségük van, mert a kormányuk egyébként is válsággal küszködik, és nem áll módjában segítséget nyújtani. A Nemzetközi Vöröskereszt is csak a közelmúltban lépett aktivitásba. A segélycsapatok adományai gyakran az utolsó pillanatban érkeznek. Kim említ egy esetet, amikor Siem Reap tartományban egy olyan hölgynek adtak élelmiszercsomagot, akinek már napok óta nem volt mit ennie. Az asszony sírva hálálta meg a segítséget, és elmondta, hogy miután mindenéből kifogyott, felkereste a rokonait, hogy egy kis rizst kérjen tőlük kölcsön, de visszautasították. Más alkalommal Saang tartományból érkezett hozzájuk hívás, hogy több mint nyolcvan családnak, akik egy apró szigeten élnek, már egyáltalán nincs mit enniük. Horgászni próbáltak és apró csigákat gyűjteni, de az áradás miatt már nem találtak. Mivel csónakjuk nem volt, egyszerűen a szigeten ragadtak. A misszió nyolcvan csomagot tudott vinni nekik, amit a legszegényebbek kaptak meg. Megrendítő volt Kim számára, hogy azok, akik szintén nehéz helyzetben voltak, de már nem jutott nekik csomag, keservesen sírva fakadtak. Később a pásztorral ketten visszatértek hozzájuk, hogy nekik is vigyenek valamit.
Egyelőre senki sem tudja még, hogyan fogják a károkat helyreállítani. 1220 iskola és 57 kórház is az áradás áldozatává vált, ami négy tartományban még mindig aggasztó méretekben tombol.
2013. 10. 31. (XVII/44)
