Kotleba győzelme azért is meglepő, mivel a kormányzó Smer egyik erős embere, Vladimir Manka európai parlamenti képviselő, jelenlegi megyeelnök ellen tudott fordítani a második fordulóban, és szerzett több szavazatot. Robert Fico kormányfő az ellenzéket és a médiát hibáztatja: az ellenzéket azért, mert gyenge jelöltet állított az első fordulóban, így jutott Kotleba egyáltalán esélyhez, megszerezve a második helyet (a második fordulóban már csak az első két helyezett csatázik a voksokért), illetve mert nem álltak ki egyértelműen a Smer jelöltje mellett Kotleba ellenében. A médiát pedig azért, mivel teret adott a választások második köre előtt Kotlebának a vitaműsorokban.
A média valóban megosztott volt a kérdésben. Néhány újság bojkottot hirdetett Kotlebával szemben a második kör előtt, amit azonban a nagy nézettségű országos tévécsatornák elutasítottak, így a politikai vitaműsorokban bátran szónokolhatott a pártvezér. Fico első érve azonban nem állja meg a helyét. A részletes szavazetelemzésből kitűnik, hogy korábbi erős kormánypárti régiókban is Kotleba győzött. (A magyarok által sűrűbben lakott járásokban nem szerepelt olyan jól, de meglepetésre azért itt is kapott elég szavazatot.) Összességében a megyében Kotlebára leadott 71 ezer szavazat azért is döbbenetes, mivel pártja a tavalyi parlamenti választásokon az egész országban csak 40 ezer voksot szerzett.
Az eredmény elemzéséhez viszont több szempontot is figyelembe kell venni. Nem valószínű, hogy Besztercebánya környéke ilyen ütemben fasizálódik, illetve hogy minden Kotlebára leadott szavazat mögött egy potenciális neonácit kell sejteni. Elemzők megegyeznek abban, hogy Kotleba elsősorban protestszavazatokat szerzett egy olyan régióban, ahol a szegénység, a munkanélküliség és nem utolsósorban a mélyszegénységben tengődő romatelepek égető, már évtizedekre visszamenő meg nem oldott problémát jelentenek.
A regionális gondokon azonban túlmutat az a szintén megtapasztalt választói hozzáállás, amelynek elege van a jól ismert pártokból, arcokból, az ígéretekből. Változásokat akarnak, de nem látják a jelenlegi politikában ennek a reményét. (A megyei választásokon való nagyon alacsony, húsz százalék alatti részvétel is erről tanúskodik.) Pavol Freso, a jobboldali Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió elnöke, aki megyeelnöki széket szerzett Pozsonyban, a besztercebányai eredmény kapcsán azt nyilatkozta: „Hatalmas veresége ez a demokráciának Szlovákiában. Azt kell mondanunk, hogy felemelt figyelmeztető ujj ez, sőt őszintén be kell vallanunk, nagy csapás ez, amelyre nem számítottunk.” Beszédében figyelmeztetett, hogy Hitler is demokratikus úton jutott hatalomra, és felhívást intézett a demokratikus pártokhoz, hogy együtt keressenek megoldást a szélsőségeknek táptalajt adó problémákra. Az általa vezetett SDKÚ azonban már kétszer adott kormányfőt Szlovákiának a rendszerváltás óta, a Smer szintén másodszor van kormánypozícióban. Így Freso nyilatkozatához hozzákívánkozik, hogy ez az eredmény elsősorban e pártok részére kiállított elmarasztaló bizonyítvány is, hiszen a létező problémákért mind a jobb-, mind a baloldal nagyban felelős. A választók erről is véleményt mondtak a hétvégén.
A feladat azonban a megyei képviselőtestületre és a politikusokra marad: megállítani vagy korlátozni az erősödő, most regionális hatalmi szerepbe jutó Kotlebát, illetve antiszemita, nacionalista, cigányellenes uszító nézeteit. Demokratikus keretek közt ez nehéz feladat lesz, ő viszont nem hagy kétséget afelől, hogy a kapott lehetőséget megragadja. Már a választások utáni hétfőn feljelentést tett az ügyészségen, miszerint a megyeszékhelyen iratmegsemmisítés zajlik. „Harcos”, az utcán edződött hozzáállását viszi tehát magával a megyeházára.
Magyar szempontból a megyei választások sikeresnek mondhatók, a magyar pártok összességében több helyet szereztek a képviselőtestületekben, mint korábban, bár a Híd és a Magyar Közösség Pártja (MKP) közti csata, amely egy pillanatra szünetelt, úgy tűnik, nem csitul. Berényi József, az MKP elnöke Nagyszombat megyében eséllyel pályázott a megyeelnöki posztra, és a második körben a Híd és annak szavazói is támogatták. Végül a szlovák jelölt győzött, köszönhetően annak is, hogy maga Robert Fico kormányfő riogatott „magyarveszéllyel” a kampányban. (Ugyanezt nem tette meg Besztercebányán, ahová nem ment el a második forduló előtt a „barnaveszély” ellen kampányolni.) 
A Híd–MKP magyar szavazatokért folyó párharca azonban rányomta a bélyegét erre a választásra is, hiszen az első körben a próbálkozások ellenére szinte sehol sem léptek koalícióra. Bugár Béla, a Híd elnöke a héten egy kiáltványt jelentetett meg az országos magyar napilapban, amelyben az MKP választások előtti-alatti tisztességtelen taktikázására, kettős játszmájára hívta fel a figyelmet. Rámutat: éppen a két választási forduló közt – amikor az MKP Nagyszombat megyében a Híd támogatását kérte – zajlott az Európai Néppárt közgyűlése, amely a Híd tagfelvételéről döntött. A szavazáskor az összes tag közül csak az MKP, illetve annak kérésére a Fidesz és a romániai RMDSZ, tehát kizárólag a magyar pártok (sic!) szavaztak a Híd ellen. Ennek ellenére a Híd elnyerte a tagságot, Bugár azonban visszautasítja az MKP „lekicsinylő, gúnyolódó hozzáállását”, valamint azt, hogy a magyarországi partnereknél is a Híd pártot „árulózzák” és „szlovmagyar vírusról” beszélnek mindazokkal kapcsolatosan, akik nem az ő politikájukat támogatják.
Egy neonáci felemelkedése
Kotleba, aki informatikatanárként kezdte pályafutását Besztercebányán, 2005-ben került először a szlovák közélet figyelmének középpontjába, amikor a szlovák nemzeti felkelés alkalmából több városban szürke egyenruhás menetelést szervezett. Ekkor Jozef Tisó elnököt ünnepelték, akinek a nevéhez kötődnek az 1942-es zsidótörvények. 2005 januárjában jegyezték be a Szlovák Testvériség pártját, amelyet a legfelsőbb bíróság rövidesen be is tiltott, arra hivatkozva, hogy a párt tevékenysége a szlovák alkotmányba ütközik. A párt alapnyilatkozatában többek között a NATO-ból, illetve az IMF-ből való kilépés szerepel.
2013. 11. 29. (XVII/48)
