Mindössze egy hónappal a lampedusai tragédia után az EU meghökkentő döntéssel tette nyilvánvalóvá, hogy továbbra sem a valós problémákat kívánja menekültpolitikája középpontjába helyezni. Miközben a Frontex idei jelentése nyilvánvalóvá teszi, hogy az Európába menekülők nagy részét a háborús konfliktusok, a súlyos szegénység vagy vallási intolerancia űzi el szülőföldjéről, az EU inkább a hazájukban bírósági eljárástól tartó melegek problémáit oldaná meg, méghozzá igen nagyvonalúan. A luxemburgi székhelyű Európai Bíróság, az Európai Unió legfőbb bírói fóruma múlt csütörtökön kimondta, hogy az EU területén menekültjogért folyamodhatnak azok a nem EU-polgár homoszexuálisok vagy leszbikusok, akik „üldöztetéssel” néznek szembe saját országukban. A döntés három afrikai homoszexuális ügyével kapcsolatban született meg, akik Ugandából, Sierra Leonéból és Szenegálból igényeltek menekültjogot. Számukra már szabad is az út célpontjuk, Hollandia felé.
Hollandiában a melegjogok egyébként is a napi politikai agenda fontos részét képezik. Több mint tíz éve itt legalizálták elsőként a melegházasságot és az azonos neműek örökbefogadási jogát, és azóta is Hollandiát tartják a leginkább melegbarát országnak. Az európai uralkodócsaládok tagjai közül is elsőként adott hangot a melegek támogatásának Vilmos Sándor felesége, Maxima királyné, aki beiktatása után egyik első hivatalos kötelességének tekintette, hogy megjelenjen Hágában egy melegjogi konferencián.
A holland parlament nemcsak a saját, hanem más országok homoszexuális polgárainak jogait is napirenden tartja. Miközben Vilmos Sándor éppen a holland–orosz barátságot próbálta erősíteni a Kremlben, odahaza külügyminisztere, Frans Timmermans kijelentette, hogy az orosz „melegellenes propagandatörvény áldozatai” menedéket kapnak Hollandiában. A miniszter nyílt levélben fordult saját parlamentjéhez, kifejtve, hogy a homoszexualitás népszerűsítését bűncselekménynek minősítő orosz törvény megbélyegző és diszkriminatív. Az említett törvény érdekessége egyébként az, hogy az Oroszországban melegpropagandát kifejtő külföldiekre is vonatkozik – sőt, nekik jóval nagyobb összegű bírsággal kell szembenézniük, mint az orosz polgároknak.
2013. 11. 15. (XVII/46)
