Menne is, meg maradna is a skót kormány az Egyesült Királyságban – az államcsőd elkerülése érdekében a háttérben bizonyos előnyöket megtartana, sok szempontból viszont önálló államként működne tovább az ország a bejelentett tervek szerint. A 2007 óta kormányfő Alex Salmond, a Skót Nemzeti Párt (SNP) első embere az első skót függetlenségi háborúban kiemelkedő jelentőségű bannockburni csata 700. évfordulójára találta ki a népszavazást a királyságtól való elszakadásra.
A párt terveiben többek között az szerepel, hogy Skóciának saját hadserege és titkosszolgálata lenne, akár kilencven új nagykövetséget is létrehoznának, és természetesen a skót partoknál kitermelt olaj bevételei is egy az egyben a skót kormány kasszájában landolnának. Ennek fejében átvállalnának az Egyesült Királyság adósságából egy részt, és szeretnék a fontot is fizetőeszközként megtartani. A királynővel sincsenek problémáik, ő továbbra is a skót állam feje maradna, de a Union Jack már nem kell a skótoknak – azt saját zászlójukkal, a Saltire-rel váltanák fel. Az azonnali államcsőd elkerülésére a Bank of England maradna az újdonsült skót állam jegybankja, ha London is úgy akarja.
Nem szeretnék a függetlenség oltárán feláldozni az uniós tagsággal járó előnyöket sem, Skócia mindenképpen az Európai Unió tagja kíván maradni. Korábban viszont José Manuel Barroso jelezte: ha bizonyos uniós államok részeiként az unióhoz tartozó kormányok önállósodni kívánnak, akkor a felvételi procedúrán nekik is keresztül kell menniük, a tagfelvétel nem lesz automatikus. A skótok ezzel tisztában vannak, bár nem ez tűnik a legnagyobb akadálynak a függetlenségi törekvésben. Mindez ugyanis merő álom marad mindaddig, amíg a londoni központi kormány rá nem bólint a kérdésre.
2013. 11. 29. (XVII/48)
