Egyelőre mindössze annyit lehet tudni, hogy hat miniszteri tárca jut majd a CDU-nak, hat a szociáldemokrata SPD-nek és három a CSU-nak. Azt viszont, hogy ezeket a posztokat kik fogják betölteni, egyelőre teljes titoktartás övezi. Érthető, ugyanis az SPD vezetésének jövője függhet a párttagok döntésétől a koalíciós szerződéssel kapcsolatosan. A teljes vezetőség nagy erőkkel vetette bele magát a megállapodás népszerűsítésébe a párttagságon belül, és úgy tűnik, hogy a felső pártvezetők egy emberként szeretnének újra kormányra kerülni.
Nagy kérdés azonban, hogy mit szólnak ehhez a párttagok. Az SPD számára a tagság döntése kötelező erővel bír, és a jelen helyzetben a pakliban az is benne van, hogy a többség a koalíciós szerződés ellen szavaz. Ha ez megtörténik, akár a jelenlegi pártvezetők feje is a porba hullhat, ugyanis egyetlen ember sincs a pártvezetők között, aki ellenzéki álláspontot képviselne a koalícióval szemben. A helyzet furcsasága, hogy – noha a kereszténydemokrata politikusok ragaszkodnak hozzá, hogy mindenkinek a tudomására hozzák: a koalíciós tárgyalásokon már megállapodtak a miniszteri tárcákról – az SPD vezetősége nem szeretné nyilvánosságra hozni a neveket egészen a december közepére kitűzött szavazásig. Merkel kancellár belement a dologba, ám azt is kijelentette: „Nem vagyok hajlandó hazudni.” Stanislaw Tillich, a CDU szászországi miniszterelnöke a Der Spiegel magazinnak elmondta: „Az SPD tagsága annyira nem vak, hogy elhiggyék, hogy [Sigmar] Gabrielből kancellár lesz.”
A döntés pedig érdekes fejleményeket hozhat, és bármenynyire biztosnak tűnt a magabiztos pártvezetés fellépéséből a megállapodás, egyáltalán nem biztos, hogy a tagság mögé áll. Sigmar Gabriel pártelnök és Hannelore Kraft, az Észak-Rajna–Vesztfália tartomány miniszterelnöke egy regionális konferencián próbálta a helybeli tagságot meggyőzni, ugyanis az észak-rajna–vesztfáliai tagság erősen ellenezte a nagy kormánykoalíciót. Hannoverben pedig Frank-Walter Steinmeier és Alsó-Szászország miniszterelnöke, Stephan Weil kampányolt teljes erőbedobással a koalíciós szerződés mellett.
Európa jövője szempontjából nagy kérdés, hogy a jelenlegi gazdaságpolitikai irány, amelyet a költségvetési megszorításokkal kapcsolatban ultra-konzervatív Wolfgang Schäuble képvisel, az elkövetkező négy évben is része lehet-e a német kormányprogramnak. A média már elgondolkodott azon, vajon a pénzügyminiszteri poszt tárgyalási téma volt-e a koalíciós szerződés körüli megállapodásban, ugyanis a kormány számára nagyon nem mindegy, hogy sikerül-e megtartani a német polgárok bizalmát, akik a stabilitás egyik oszlopaként tekintenek a pénzügyminiszterre. Másrészt felmerül a kérdés, hogy az Európai Unió színpadán Németország a jövőben is képes lesz-e megtartani vezető és irányító szerepét.
Schäuble-t ugyan nem szeretik az uniós tagállamok kormányai, de az őt illető, félelemmel vegyes tisztelet az elmúlt négy év válsághelyzeteiben többször hozott gyors megoldást. Ez a jövő májusban esedékes európai parlamenti választás miatt is nagy jelentőséggel bír. Az SPD oldaláról nincs túlságosan nagy érdeklődés az óriási felelősséggel járó pozíció iránt, még akkor sem, ha Frank-Walter Steinmeier kijelentette, hogy még nem dőlt el véglegesen a tárca sorsa. Peer Steinbrück, az SPD kancellárjelöltje már volt Merkel mellett pénzügyminiszter a legutóbbi nagykoalícióban, ám nagy valószínűséggel ezúttal erre nem kerül majd sor.
Amennyiben a 185 oldalas koalíciós megállapodás átmegy a szocdem tagságon, nagy kérdés, hogy az eurózónában milyen hatásai lesznek az új felállásnak. A dokumentumból egyértelműen látszik, hogy a német kormány nem lesz hajlandó a dél-európai államokkal szemben már életbe léptetett szigorításokat enyhíteni, és a továbbiakban azt sem fogja támogatni, hogy egy esetleges bankcsőd esetén közvetlenül az Európai Stabilitási Mechanizmusból (ESM) használjanak fel forrásokat. Először a bank betéteseit és részvényeseit kötelezik az újratőkésítésre, és csak a nemzeti források kimerültével lehet szó az ESM tőkeinjekciójáról.
Nem fog változni a politikai irány a költségvetési megszorításokkal kapcsolatosan sem; a pártok egyértelmű nyilatkozatot tettek arra nézve, hogy folytatják az eddigi gyakorlatot az eurózóna költségvetéseivel kapcsolatban.
A nyilatkozatból kiderül, hogy az SPD hajlandó támogatni az ellenzéki szerepében korábban gyakran bírált intézkedések folytatását, az viszont egyelőre nem világos, hogy milyen feltételek mellett voltak hajlandók belemenni a kérdésbe. Ha ugyanis már most egyértelműen meghátráltak a Schäuble által képviselt keményvonalas hiánycsökkentő politika elől, a 80 százalékos többségű kormány úgy fogja az ehhez szükséges törvényeket átvinni, mint ahogy a kés áthatol a vajon.
Betiltanák az újnáci pártot
2013. 12. 06. (XVII/49)
