Ha békés hangnemben is, de feszült geopolitikai játszma zajlik keleti szomszédunkban, az EU és Oroszország között. Ukrajna országok feletti struktúrák és érdekeltségi övezetek ütközőzónája lett: az Európai Unió gazdasági érdekein túlmenően geopolitikai, biztonságpolitikai kérdés is lehet a Kreml nyugati befolyásának kiterjedése Ukrajnán keresztül. Az alapvető kérdés persze az, hogy a csődtől ki menti meg az országot: Ukrajna ugyanis az S&P harmadik negyedévi globális adóskockázati listáján a világ tíz legkockázatosabb szuverén adósa között a második helyen szerepelt Argentína mögött – vagyis külső segítség nélkül minden bizonnyal fizetésimérlegválság alakul ki. Kérdéses, hogy Oroszország lassuló gazdasága elbírja- e Ukrajna folyamatos segélyezését, ugyanakkor a Kreml azon törekvése, hogy a posztszovjet térségben megerősítse gazdasági befolyását, a vilniusi keleti partnerség konferencia óta egyértelmű. Janukovics ukrán elnök maga ismerte be, hogy a Kreml nyomására lépett vissza az EU-társulási szerződés aláírásától; Putyin pedig nem cáfolta ezt, sőt bejelentette, hogy az orosz gazdaságot veszélyeztetné az EU-ból a szabad kereskedelem révén beáramló sok jó minőségű termék.
A gazdasági kérdéseken túl azonban tisztán látható az a folyamat, amelyben az orosz elnök a szovjet idők „letűnt dicsőségét” kívánja helyreállítani: ennek első lépéseként 2000. október 10-én a kazahsztáni Asztanában aláírták az Eurázsiai Gazdasági Közösség létrehozásáról szóló megállapodást Oroszország, Kazahsztán, Fehéroroszország, Kirgizisztán és Tádzsikisztán részvételével. Ezen túlmenően a megállapodással létrejött a kazah–orosz–belarusz Egységes Gazdasági Térség, amely a vámunió révén mindhárom ország részére jelentős gazdasági potenciált jelentett, és az egyre szorosabb politikai együttműködés alapját is megteremtette. A 2011 decem berében megtartott moszkvai találkozón Putyin ígéretet tett arra, hogy 2015-re megszülethet az Eurázsiai Unió, amelyben ekkor még megfigyelőként vett részt Örményország és Moldova. Ukrajna részéről szintén megfigyelőként volt jelen Viktor Janukovics, aki akkor nem tartotta indokoltnak a gazdasági társulásban történő részvételt. Mára a helyzet egészen máshogy alakul: Örményország szeptemberben csatlakozott az Eurázsiai GK vámuniójához, ezzel elveszítve a lehetőséget az EU-s társulásra. Örményország gyenge pontja a Hegyi-Karabahért vívott, mindeddig lezáratlan konfliktus Azerbajdzsánnal. Az örmények biztonságát orosz csapatok szavatolják, mindaddig, amíg úgy táncolnak, ahogy Moszkva muzsikál. Ukrajna számára pedig az orosz gáztól való függősége és nehéz gazdasági helyzete nem teszi lehetővé a szuverén politizálást. Oroszország jelenleg irreális áron szállítja a gázt Ukrajnának – éppen emiatt az előnytelen megállapodás miatt ül börtönben a korábbi miniszterelnök, Julija Timosenko. A számára elképzelhetetlenül magas gázárat egyébként az ország augusztus óta képtelen kiegyenlíteni, amivel még inkább kiszolgáltatott helyzetbe került Oroszországgal szemben.
Az Eurázsiai Gazdasági Közösség vezetői október végén, Minszkben tartott csúcstalálkozójukon a gazeta.ru orosz portál szerint azt a távolabbi lehetőséget is felvetették, hogy az Eurázsiai Unióhoz a posztszovjet térség országain túl csatlakozna még India, Törökország és Szíria is; ez azonban csak távlati perspektívában képzelhető el. A minszki találkozón azonban a résztvevők a társulás hátulütőit is felvázolták. Kazahsztánt érintette leg inkább negatívan a vámunió: külkereskedelmi egyenlege romlott, ezért Nurszultan Nazarbajev kazah elnök csak egyenrangú együttműködés mellett látja értelmét az integráció további lépéseinek.
2013. 12. 13. (XVII/50)
