Phenjan persze kategorikusan elutasítja a vádakat. Ez nem meglepő – de a következmények kiszámíthatatlanok lehetnek, mivel az észak-koreai rendszerben kezdettől fogva minden hatalom egyetlen személy kezében koncentrálódik. A II. világháború nyomán kettészakított félsziget északi felében a szovjet segítséggel létrehozott sztálinista diktatúra első kényura Kim Ir Szen volt, tőle fia, Kim Dzsong Il örökölte a hatalmat, az ő 2011 decemberi halála után következett az unoka.
Az emberiesség elleni bűnöket vizsgálva a három ENSZ-szakértő külön is tanulmányozta az 1990-es évek nagy éhínségét, amelynek egyik oka az önkényes gazdaságpolitika volt, és óvatos becslés szerint is több százezer áldozatot követelt. Erre az időszakra emlékezve szemtanúk számoltak be arról, miként büntették meg az éhínség elől Kínába sikertelenül menekülőket. A dezertőröket vérző sebekkel, nem egyszer családjukkal, gyermekeikkel együtt bilincsben végigvezették a határmenti városok utcáin. Volt olyan eset, amikor az orrukba hurkot téve, autó után kötve húzták őket, mialatt a városban lakó gyerekek kövekkel dobálták őket. Egy korabeli határőr bevallotta, hogy a határsértőkkel kapcsolatos parancs szerint nem volt szabad őket emberi lényként kezelni.
A kényszermunkatáborokban, amelyek népességét ma is vagy 100 ezer főre becsülik, mindennapos a foglyok kínzása, az embertelen bánásmód. E táborokba bárki bekerülhet akár egy dél-koreai tévéfilm vagy sorozat megtekintéséért, vagy mert a feketepiacon szerez be élelmiszert. Kényszermunka az illegális határátlépés büntetése, de erre a sorsra juthat az is, aki titokban kapcsolatot próbál fenntartani a kapitalista Dél-Koreában élő személyekkel, rokonokkal.
2014. 02. 21. (XVIII/8)
