Bezárt gyárak, ki nem fizetett bérek, a fél nemzetet érintő munkanélküliség és korrupt privatizációs lépések sora – néhány azon okok közül, amelyek újabb erőszakos tüntetéssorozathoz vezettek Bosznia-Hercegovinában. A kormány elleni tiltakozások Tuzlában kezdődtek, de a megmozdulások gyorsan átterjedtek Zenica, Bihács, Mosztár és Banja Luka mellett Szarajevóra is.
„Megérkezett a boszniai tavasz” – mondta az egyik tüntető, amelynek során Tuzlában már felgyújtották az egyik kormányépületet, egy másikat pedig a legfrissebb hírek szerint a fővárosban vett ostrom alá a tiltakozó tömeg. A Bosznia-Hercegovinából érkező tudósítások szerint folyamatosan nő a sérültek száma, akik között már életveszélyben lévő rendőr is van. A tüntetők elfoglalták, majd felgyújtották a bosznia-hercegovinai államelnökség épületének egyik szárnyát Szarajevóban, a hatóságok a rendőrség különleges egységét is bevetették. Az épületet elfoglaló, főleg fiatalokból álló csoport a beszámolók szerint azt kiabálta: „Ez Bosznia! Ez Bosznia!” Az események kiindulópontja néhány száz tuzlai gyári munkás megélhetésért való tüntetése volt, de a sokak szerint indokolatlanul erős rendőrségi válasz pillanatok alatt feltüzelte az indulatokat. Helyi beszámolók szerint a kormányzat évek óta tartott a Szarajevóban élő mintegy 550 ezer munkanélkülitől, akik szociális forradalommal fenyegették a várost és a térséget.
A gazdasági elemzések szerint a jelenlegi konfliktusok egyik kiindulópontja az, hogy amit nem pusztítottak el a kilencvenes évek elejének fegyveres összecsapásai, azt azóta tönkretették a sokszor esztelen vagy korrupt privatizációs lépések. Emellett az egykor jelentős ipari városokban sincs már kellő munkalehetőség. A helyzetet csak súlyosbítják az etnikai feszültségek.
A médiában boszniai tavaszként is emlegetett események szele a határokon túlra is elért. Szerbiában hétfőn szimpátiatüntetést szerveztek, a horvát kormányfő pedig személyesen látogatott Bosznia-Hercegovinába. Valentin Inzko, a nemzetközi közösség boszniai főképviselője azt sem zárta ki egy nyilatkozatában, hogy az Európai Unió csapatokat küldjön a délszláv országba.
Inzko szerint a daytoni rendszer a maga nemében sikeres volt – hiszen békét kellett teremteni –, de az ország alkotmányos berendezkedése túlzottan bonyolult lett. Inzko itt többek között utalt arra a lehetetlen helyzetre is, hogy ma a tíz kantonból álló Bosznia-Hercegovina Föderációban 11 kormány, 11 miniszterelnök és 11 belügyminiszter van, az ország központi kormányát is beleszámítva. (Az országot a daytoni békeszerződés értelmében a horvátok és bosnyákok alkotta Bosznia-Hercegovina Föderációra és a szerbek alkotta Boszniai Szerb Köztársaságra, valamint a Brckói Különleges Körzetre osztották fel.) Inzko ennek kapcsán azt is kiemelte, hogy a jelenlegi rendszer nem csupán a hatékonyság hiánya és az eget verő költségek miatt vált életképtelenné, hanem az ehhez párosuló korrupció, valamint a szervezett bűnözés is megtette a magáét.
Zoran Milanović horvát kormányfő mosztári látogatása során az Európai Unióval szemben is kemény szavakat használt, amikor hangot adott azon véleményének, hogy a boszniai erőszakhullám soha nem következett volna be, ha Brüsszelnek világos politikai céljai vannak a térségre nézve. A horvát miniszterelnök – saját országa uniós tagságát is kiemelve – megjegyezte, hogy a Bosznia-Hercegovinához hasonló államokat csak akkor lehet segíteni, ha megadjuk számukra a reményt s ezzel együtt a holnapra vonatkozó perspektívákat. Zoran Milanović szerint ezzel szemben napjaink Európáját az érdektelenség és a tudatlanságból fakadó közöny jellemzi. Szarajevó viszont nem maradhat európai út nélkül – fogalmazott a miniszterelnök.
Ma az egykori jugoszláv tagköztársaság megosztottabb, mint valaha – véli Emir Drakovic. Az itt élő szerbek, horvátok és bosnyákok talán csak egy dologban értenek egyet: Bosznia-Hercegovinának segítségre van szüksége.
2014. 02. 14. (XVIII/7)
