Hogyan fordulhat elő ma, amikor a világ népességének nagyobbik része már 24 órában internet- és telefonkapcsolatban áll, hogy a kutató alakulatok nem találnak sem fizikai, sem elektronikus nyomot egy utasszállító óriásgépről? Amikor a nemzetközi hírszerző szolgálatok minden egyes embert nyomon tudnak követni, egy széles törzsű, közel 70 méteres, két sugárhajtóműves utasszállító csak úgy eltűnhet? Hiszen, ha a gép kommunikációs berendezései bármilyen okból ki is kapcsolódtak, a fedélzeten lévő több mint kétszáz utas közül a repülőtársaságok nemzetközi tapasztalatai alapján legalább száznak a mobiltelefonja be kellett, hogy legyen kapcsolva. Mi történhetett? – teszi fel a kérdést a Bloomberg.com híroldal.
A Boeing 777-200-as típus a világ legbiztonságosabb járata, a gépet tapasztalt és gyakorlott pilóták vezették.
A Malaysia Airlines nagy flottával rendelkező légitársaság, a régió egyik meghatározó szállítója. A járat két főváros, Kuala Lumpur és Peking között közlekedett. Az időjárás a térségben zavartalan volt. A pilóták semmiféle vészjelzést nem adtak le, és az utolsó rögzített kommunikáció szerint a fedélzeten minden rendben volt. A járat mégis eltűnt. A több ország kereskedelmi, katasztrófavédelmi és katonai egységeinek részvételével zajló kutatás március 12-éig nem hozott eredményt.
Ahogy a keresőakció, úgy a lehetséges okok is rendkívül széles körben mozognak. A szakértők megegyeznek abban, hogy a több mint 11 ezer méteres magasságban eltűnt repülőgépen valamilyen „drámai, katasztrofális gyorsasággal” lejátszódó esemény történt. Ilyen magasságból a pilótáknak még a legsúlyosabb műszaki probléma esetén – például a két hajtómű együttes leállása mellett – is legalább tíz percük van arra, hogy megpróbálják megmenteni a gépet. A biztonsági rendszerek a kisebb meghibásodások esetén is automatikusan vészjelzést adnak le – ám ilyet senki nem rögzített. Több utas hozzátartozója ugyanakkor azt állította, hogy órákkal, sőt napokkal az eltűnés után is kicsöngött a hívott mobiltelefon, de senki nem válaszolt. A bekapcsolt telefonokat elvileg nem gond lokalizálni, ám erről a hatóságok nem számoltak be.
Azonnali katasztrófát okozhatott viszont a repülőgép felrobbanása. Körülbelül ilyen magasságban hullott darabokra 1988-ban a skóciai Lockerbie felett a Pan Am légitársaság 103-as járata, amelynek a fedélzetén egy bőröndbe rejtett bomba robbant fel. A merényletet a legfrissebb dokumentumok szerint nem a líbiai diktátor, Kadhafi ezredes, hanem személyesen Komeini iráni ajatollah rendelte el (lásd keretes írásunk). A Boe-ing 747-es Jumbo ezernyi darabra esett, ám ezek így is olyan koncentráltan hullottak le, hogy tucatnyi további áldozatot követeltek a földön. Érdekes módon az iráni szál a malajziai gép esetében is felmerült, miután kiderült, hogy a gépre legalább két utas lopott útlevelekkel szállt fel. A nyugat-európai turistáktól Thaiföldön ellopott okmányokkal egy iráni közvetítő vásárolt két, egymás utáni sorszámú repülőjegyet. A jegyek Pekingből közvetlenül csatlakozó járatokra is érvényesek voltak Európa felé.
A maláj hatóságok a két ismeretlen személyazonosságú utasról a repülőtéri felvételek alapján annyit árultak el, hogy nem ázsiai arcvonásokkal rendelkeznek. A sajtótájékoztatón a légitársaság egyik vezetője furcsa utalásként annyit hozzátett, hogy egyikük Mario Balotelli ghánai származású olasz futballistára hasonlít. Ez a leírás nyilvánvalóan nem illik rá a két nappal később azonosított fantomutasra. A hatóságok szerint az illető egy 19 éves iráni fiatalember, aki „az elnyomó rezsim elől akart Nyugat-Európába menekülni”. Ez utóbbi információ alapján a maláj nyomozók azt a következtetést vonták le, hogy az iráni utasnak nem lehetett köze terrorizmushoz.
A terrorszálat az FBI is vizsgálja. Az amerikai nyomozók önmagában nagyon aggasztónak tartják azt, hogy az Interpol körözési listáján lévő két lopott útlevéllel nemcsak nemzetközi, több átszállásra érvényes jegyet lehetett vásárolni, hanem a hamis személyazonosítókkal fel is engedték a fantomutasokat a fedélzetre. Ugyanakkor minden utas, valamint a személyzet hátterét és profilját megvizsgálják, mivel a terrorizmus mellett felmerült a pilóta öngyilkosságának vagy valamely utas által elkövetett biztosítási csalásnak a lehetősége is. Ez sem lenne példa nélküli: 1999-ben az Egypt Air 990-es járatát 217 emberrel a fedélzetén a pilóta szándékosan vezette a tengerbe. (Igaz, a fekete doboz azt rögzítette, hogy a pilóta a halálos zuhanás közben folyamatosan Allah nevét ismételgette, ami miatt az öngyilkos terrorizmus is elképzelhető a tragédia okaként.)
További furcsa körülmény, hogy a malajziai járatra öt olyan utas is becsekkolt, akik végül nem szálltak fel a gépre. Az ő személyazonosságukról nem adtak információt, csak annyit közöltek, hogy a feladott poggyászaikat a kezelő személyzet indulás előtt levette a gépről.
A fedélzeten történt robbanás mellett felmerült a gépeltérítés lehetősége is. A malajziai hadsereg szóvivője szerint katonai radarok észlelték a repülőgépet mintegy fél órával az utolsó bejelentkezése után. A járat ekkor állítólag több száz kilométerrel a kijelölt útvonalától nyugatra és mint-egy 1000 méterrel alacsonyabban repült. Nem sokkal később ezt az információt hivatalosan cáfolták, így csak feltételezések vannak arról, hogy a gép útirányt változtatott-e az eltűnése után vagy sem.
A nyomok hiánya miatt természetesen hajmeresztő alternatív elméletek is megjelentek az interneten. Ezek szerint az MH370-est a malajziai Bermuda-háromszög nyelte el, avagy az egész járatot földönkívüliek ragadták el, akik már nem elégednek meg azzal, hogy egyesével raboljanak el embereket. A terrorizmus-forgatókönyv bizarr változata az, hogy az al-Kaida specialistái távirányítással vették át az uralmat a gép felett, amelyet egy titkos repülőtérre vezettek Iránba vagy Szomáliába (kérdés persze, hogyan töltötték fel a távolból üzemanyaggal a gépet, miután a járatot sokkal rövidebb távra tankolták fel). A távirányításos gépeltérítés hívei szerint a kormányok pontosan tudják, hogy mi történt, de azért titkolják az esetet, mert senki nem merne repülőgépre szállni, ha attól kellene tartania, hogy terroristák bárhova elrepíthetik.
Az ajatollah bosszúja
2014. 03. 14. (XVIII/11)
